Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A 18. századról - Oker László: Britek úti tapasztalatai Magyarországon a delizsánszok korában

Hunter szintén megtapasztalta a latin szóbeliséget hazánkban. Visegrádon (Vissigrad) ő, vendéglátója és annak káplánja a klasszikus nyelven társalogtak, „melyet a magyar köznemesség nagy folyékonysággal és valami klasszikus eleganciával beszél. Valóban, ez tanulmányaik alapvető részét képezi".™ Azonban nem csupán a nemesek használták Vergilius nyelvét. Bright a magyar-osztrák határon levő Haimburgban kereskedőkkel találkozott. „Nyelvtudásuk egy angolt bizonyára meglepne, mivel nem kevesebb, mint hetet beszélnek, s ezek közül ötöt kielégítő helyességgel (...) csaknem lehetetlen ott (ti. Magyarországon) élni a latin, a német és a szláv (nyilván a szlovák) valamelyes ismerete nélkül, vagy, a területnek megfelelően, melyen történetesen az^ illető lakik, a magyar, a bosnyák (valószínűleg a szerb) vagy a román (ismerete nélkül). '

61 Nagyszombatban a fogadóban egy nemes és a postamester „pergő társalgása"-nak volt fültanúja,

s2 míg Baton (Batovce, Szlovákia) a postamester őt magát késztette latintudása használatára: „A postamester (...) nem tudott németül, és rám bízta, válasszak a nyelvek közül, melyeket ismer: ezek a latin, a magyar, a szláv (azaz a szlovák) és a román voltak".^ Azonban a latinitás nem volt olyan széleskörű, hog)' még az egyszerű katonák is ismerjék a klasszikus nyelvet. A magyar—horvát határon a határőr nem tudta Bright latinul írt útlevelét elolvasni, ezért neki kellett azt németre fordítania.

54 A beszámolók stílusában lassú átalakulás figyelhető meg a késő 18. század könnyed, csevegő elbeszélésétől (William Hunter), a nehezebb, ám még mindig szórakoztató, az országról sok adattal szolgáló leíráson át (Robert Townson) a pozitivizmust megelőlegző adathalmozásig (Richard Bright). Ebben a korban a műfaji szabályok még nem alakultak ki teljesen. Még csak igen kevés statisztikát tettek közé, ezért a szerzők kötelességüknek érezték, hog}' a meglátogatott országokról mindenféle mennyiségi mutatót is közöljenek. Ez az oka a felbukkanó nagyszámú statisztikai információnak, ám ezek (is) teszik őket egyszersmind értékes forrássá. A Magyarországra látogató brit utazók saját koruk gyermekei voltak. A korszakban bekövetkező változások érzékelhetők írásaikban is. ítéleteik nem mentesek a sztereotípiáktól. Gondolkodásmódjukat meghatározta a világ, amelyben éltek, de éppen ezért annak alapján, ahogyan Magyarországról írnak, a korabeli brit közvéleményt foglalkoztató problémákra is következtethetünk. Jegyzetek 1 G. GYÖRFFY Katalin: Kultúra és életforma a XVTII. s^á^adi Magyarországon (Idegen utalók megfigyelései) Művészettörténeti Füzetek (Cahiers d'Histoire de Art) Budapest 1991 p. 11. 2 TOWNSON, Robert:Travels in Hungary with a short account of Wienna in the year 1793. London, 1797 p. 32. •'GÖMÖRI György: lirdélyiek és angolok Művelődés- és kapcsolattörténeti tanulmányok. Budapest, 1991 4 William Hunterröl, Robert Townsonról, Edward Daniel Clarke-ról és Richard Brightról van szó. A tárgyalt útleírások a következők: HUNTER, William: Travels through France, Turkey and Hungary to Vienna in 1792 to which Are Added Several Tours in Hungary in 1799 and 1800 (in a series of letters to his sister in England) vol. 1-2. London, 1803. TOWNSON, idézett mű, CLARKE, Edward Daniel: Travels in Various Countries ojEurope, Asia and Africa part the second, to which is added a supplement respecting The Author's Journey from Constantinople to Vienna containing his account of the Gold Mines of Transylvania and Hungary. London, 1816. BRIGHT, Richard: Travels from Vienna through Lower Hungary with some remarks on the state of Vienna during the congress in the year /a'/'iŒdinburgh, 1818. 5 például KORBULY, George: The Travels of Richard Bright in Hungary in 1815. In.: TheHungarian Quarterly 1938 és MA KAY, Attila: Egy angol uta%ó (Townson Robert) a Felvidéken 1793-ban. Kassa, 1942