Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A 18. századról - Oker László: Britek úti tapasztalatai Magyarországon a delizsánszok korában

emberek gyakran jó családból származnak, de szegények lévén, örülnek hogy ilyen szerény hivatalból származó jövedelmet biztosíthatnak maguknak. '

9I vélekedik Hunter. Richard Brightnak hasonló élménye volt Magyarkeszin, ahol „az

% ország jellemző vendégszeretetével" fogadták.

32 A fogadós és neje el sem akarták fogadni a fizetséget. Keszthelyen Festetich György gróf, a Georgicon alapítója hallani sem akart arról, hogy a külhoni utas a városka fogadójában szálljon meg. A kései óra ellenére Bright csomagját felvitette a palotába, s gazdagon megvendégelte.

33 Örményben (Mojmírovce, Szlovákia) szintén palotában kapott szállást: ezúttal Hunyadi gróf intézője látta vendégül az úr távollétében, ám jóváhagyásával.

34 A vendégszeretet azonban nem jelentett felelőtlen költekezést, Csáktornyán (Cakovec, Horvátország) az angol orvos bepillantást nyerhetett a birtok intézőjének vendégkönyvébe. Ebben minden, a vendégekre kiadott fillért fel kellett tüntetni, a visszaéléseket elkerülendő.

35 A társadalom feudális szerkezete ellenére a modern városi kultúra bizonyos elemei már ekkor tért nyertek. Ennek első jele a kávéházak terjedése volt. Csupán Clarke hagyja ki ezeket Pest jellemzéséből. Townson Pozsonnyal és Kassával kapcsolatban tesz róluk említést, a legjobb kávéház azonban szerinte Pesten, a hajóhíddal szemben található.

36 „Azt hiszem, nincs párja Európában" — lelkendezik.

37 Ebben külön biliárdszoba volt a nemdohányzó közönség számára. Ez érthető, mivel — amint azt Hunter megjegyzi —, a kávéházakban vastagon áll a dohányfüst. Szerinte mellesleg a magyarok lelkesednek a biliárdért.

38 A dohányzás volt a korabeli magyarok másik nagy szenvedélye. Clarke szerint a selmeci Bányászati Akadémia majdnem mindegyik hallgatója dohányzik.

39 (Bár ők többségben inkább németek lehettek.) Bright 1815-re vonatkoztatva tovább megy: ő azt állítja, hogy „csaknem az_ egész férfilakosság állandóan fogyasztja ezt a% árucikket".

40 A magyar—osztrák határon a vámtisztek alig akarták elhinni, hogy ő nem dohányzik.

41 Persze a magyarok ekkoriban a pipázás szenvedélyének hódoltak. A cigaretta majd a krími háború „vívmánya" lesz. Az étkezési szokásokról csak Townson és Bright szolgál adatokkal. Az előbbi leírja a kiflit (Knipflé),

42 az utóbbi egy városi család tipikus reggelijét, mely egy szelet kenyérből és egy pohár kávéból áll. A reggeli semmiképpen nem társadalmi esemény: ,^Az_ ilyen családokban idegent sohasem hívnak meg reggelizni" — állítja.

43 E szokás mind a mai napig érvényben van hazánkban. A ruházkodás az utazók komoly figyelmét vívta ki. Clarke szerint a pesti nők már akkor is igen jól öltözködtek, „azt mondják, hogy öltözetük eleganciája és ízlésessége tekintetében figyelemreméltóbbak, mint a bécsi nők.

>nA Townson a nyugat-magyarországi parasztlányok ruházatát írja le.

45 Bright szintén a jobbágyok öltözékére összpontosít, részletesen lefesti a szlovákok, magyarok, horvátok, németek, románok és zsidók öltözetét.

46 Szintén ő az, aki néhány, Nagy-Britanniában ismeretlen furcsaságra hívja föl a figyelmet. A szcntmiklósi uradalomban (ma Nagykanizsa része) vendéglátójának felesége megkérte, hogy írjon valami szépet az emlékkönyvébe.

47 A másik szokás, a közeli ismerősök között dívó üdvözlő arccsók egyenesen megdöbbentette. Körmöcről indulófélben ottani vendéglátója, Körper úr arcára kettőt cuppantva búcsúzott el tőle. „mindkét arcomon megcsókolt: ez^ üdvözlés a kontinensen gyakori, de egy angolnak igen nehe\ magát rávennie a viszonzásra. '

H8 A szokások tekintetében külön figyelmet érdemel a latin nyelv nagy elterjedtsége, melyet széltében használtak a Magyar Királyságban. „Hallottuk a postaállomásokon a% utazó magyar nemesek által beszélni" közli Clarke.

49