Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A 18. századról - Török Enikő: Utak, hidak Mikoviny Sámuel térképein
Az udvari kamara a bányavárosok területén kívüli munkával is megbízta mérnökünket. 1741-ben azt a feladatot kapta, hogy vizsgálja meg a Debrecen—Szolnok és a TeschenZsolna közötti kereskedelmi utak állapotát, mérje fel és rajzolja le a területet, készítsen költségvetést és jelentést a szükséges javításokról. Továbbá véleményét kérték arról, hogy Abaúj vármegyében, Göncnél a Hernádon történő hajózást miképp lehetne előmozdítani. Azonban ezeknek a megbízásoknak nem tudott eleget tenni, mert a bányavárosokból ottani elfoglaltságai miatt nem tudott eltávozni, illetve a nyár folyamán Pozsonyban tartózkodott, hogy a sószállítással kapcsolatban az országgyűlésnek szakértelmével segítségére legyen. 9 A magyar kamara megbízásai Az udvari kamara mellett Mikoviny másik jelentős megbízója a magyar kamara volt, melytől alkalmi munkákat kapott. 1735-ben kérte fel a magyar kamara, hogy készítsen javaslatot, térképet és költségvetést a Nyitra megyei Karkócról Lipótvár felé vezető út és hidak javításáról. Ez az út közlekedési, kereskedelmi és katonai szempontból is nagy fontosságú volt a vidék életében. Mikoviny két hónap elteltével, két térképpel együtt felküldte jelentését a magyar kamarának. Az egyik térképen magát az utat, a másikon a Dudvág folyását ábrázolta forrásaitól Pozsony vármegyéig. Ez utóbbira azért volt szükség, mert az út biztonságát a Dudvág szabályozása, a ráépített malmok eltávolítása tette volna lehetővé. Ezeket a térképeket sajnos nem ismerjük. 10 Az uralkodó csak 1737-ben engedélyezte a munkálatok megkezdését, és ekkor utalta ki a költségek fedezéséhez szükséges pénzösszeget. Mikoviny irányításával 1737 júniusától novemberéig — összesen 158 napig — tartott a munka. Az elkészült útról rajzolt térképe két példányban is fennmaradt. A színes, kéziratos, 1500-as méretarányú, megközelítőleg 50x180 cm nagyságú térképen nagyon szép irányrózsa jelöli az északi irányt. A térkép a Karkóctól a Dudvágig vezető töltésutat, és a hidakat ábrázolja. A Dudvág partján a lipótvári erőd őrhelye látható. A hidakra azért volt szükség, mert a területet a Dudvág és a Vág erei hálózták be, melyeken keresztül árvíz idején a folyók elöntötték a vidéket. A térképhez tartozó, 1737. november 20-án kelt jelentésében Mikoviny részletesen ismertette az útépítés menetét és a közben felmerült nehézségeket. Ugyan a kormányszékek utasították a lipótvári commendást, a lipótvári élelmezési biztost és Nyitra vármegyét, hogy segítsék a mérnök munkáját, azonban csak a lipótvári katonai parancsnok engedett át az útépítéshez néhány munkaeszközt. A legnagyobb gondot az eszközök, elsősorban a szállítóeszközök hiánya, valamint a munkaerőhiány okozta. A töltés építését csak úgy tudták megkezdeni, hogy a lipótvári erődből húsz katonát rendeltek ki a munkára. Mikoviny ezek után jelentésében pontosan megadta az elkészült töltésűt méreteit, valamint ismertette a költségvetés tételeit (a töltéshez szükséges föld és kavics mennyisége és ára, a munkások fizetsége, a szükséges eszközök beszerzése, a szállítási költségek stb.). A jövőre vonatkozóan azt javasolta, hogy a vámbérlő fedezze a javítási költségeknek, ha nem is a 2/3-át, de legalább a felét. Továbbá szükségesnek ítélte útfelügyelő kinevezését - évi mintegy negyven forintos fizetéssel — aki rendszeresen ellenőrizné az utak állapotát. Egyúttal azt tanácsolta, hog)' a Dudvágnál malomcsatornákat készítsenek, a malomgátakat pedig emeljék ki.
