Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A 18. századról - Török Enikő: Utak, hidak Mikoviny Sámuel térképein

Jelentéséhez részletes költségvetést is mellékelt. 1738 közepén kapta meg Mikoviny fizetségét, sőt az útfelügyelőket is kinevezték.

11 A magyar kamara másik megbízását 1744 júliusából ismerjük. Ekkor utasították Mikovinyt, hogy készítse el a Duna—Tisza csatorna és a Hortobágy hajózható csatornájának tervét költségvetéssel és térképpel együtt. Azonban augusztusban az uralkodó katonai szolgálatra rendelte, így 1744 őszén és 1745 folyamán Mikoviny hadmérnökként az osztrák örökösödési háborúban vett részt, emiatt ennek a megbízásnak nem tudott eleget tenni.

12 A magyar kamarától 1746-ban kapott egy újabb, a komáromi uradalom modernizációjához kapcsolódó feladatot. Először a Tata környéki mocsarak lecsapolását oldotta meg, majd 1748-ban cölöphíd építésével bízták meg. Mikoviny 1748. május 28-án küldte el a magyar kamarának a cölöphíd tervét, és egy térképet csatolt hozzá. Komáromnál, a Dunán kívántak hidat építeni, ott, ahol egy sziget - a későbbi Hadi-sziget — miatt a Duna két ágra szakadt: egy kisebb és egy nagyobb ágra. Komárom és a sziget között, vagyis a Duna kisebb ágára tervezték a hidat. Mikoviny térképén a híd három lehetséges helyét jelölte az A, a B és a C betűkkel. A B betűvel jelölt részt tartotta a legmegfelelőbbnek a híd megépítéséhez. Az A betűvel jelölt hely véleménye szerint túl messze van a vártól, a C betűvel jelölt terület pedig azért nem alkalmas a híd megépítésére, mert a híd a sziget csücskében nem állna elég szilárdan. Mikoviny jelentésében kitért a faanyag és a vasékek beszerzésének lehetőségérc és az árakra is. Mikoviny irányításával a következő hónapban, vagyis június folyamán megkezdődött a híd építése, de augusztusban abba kellett hagynia a munkát, mert a magyar kamara elnökével, Grassalkovich Antallal Erdélybe és Máramaros területére utazott. Augusztus 14én számolt be a magyar kamarának a cölöphíd építésének állásáról. A munkát különböző akadályok hátráltatták. A Duna medre keménynek bizonyult, ezért nehezen lehet beverni a cölöpöket. A gyakori viharok tönkretették a cölöpök beverésénél használt gépeket. Az ünnepnapok is lassították a munka menetét. Valamint a kiutalt pénzösszeg is kevésnek bizonyult, még kétszáz vagy háromszáz forintra lenne szükség. Mikoviny visszatérte után kívánta folytatni az itt elkezdett munkát. A következő adatunk a hídépítésről azonban csak 1750. november 6-ról származik. Ekkor a magyar kamara tanácsülésén arról határoztak, hogy Mikoviny özvegyétől vag}' utódaitól elszámolást kérnek a komáromi kisebb Duna-ágon építendő hídra kiutalt mintegy 1238 forintról.

13 A kormányszékeken kívül a vármegyék, a városok és a magánföldesurak is igénybe vették Mikoviny szakértelmét. 1742-ben Pozsony magisztrátusának felkérésére megvizsgálta és lerajzolta a Duna pozsonyi szakaszát. A színes, kéziratos térkép a pozsonyi városi levéltárban található, méretaránya megközelítőleg 27.000-es. A térképen is jól látszik, hogy az érsekújvári Duna-ág feltöltődése okozott gondot. A víz a város szántóföldjeit és a Kleine Burger Au-szigetet veszélyeztette. A Duna romboló hatását a város különböző akadályokkal és építményekkel próbálta kivédeni. A királyi élelmezési hivatal a miatt aggódott, hogy ezek az építmények a hajózást veszélyeztetik. Mikoviny véleménye szerint a hajózást ez nem zavarja, és az sem jelentene veszélyt, ha ezt a mederszakaszt lezárnák, mert az alsóbb Dunaágról az Apfel Ludel nevű medren keresztül elegendő víz jutna az érsekújvári mederbe, és ez a meder, mármint az Apfel Ludel a hajózás számára is elég mély lenne.

14 Ezen a térképen figyelmet érdemel még a pozsonyi repülőhíd, illetve a kisebb dunai hidak ábrázolása, az egyik a Kleine Burger Au szigetnél, a másik Engeraunál.