Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A 18. századról - Török Enikő: Utak, hidak Mikoviny Sámuel térképein
magyarországi bányavárosok területén működött. Az 1735-ös kinevezési határozat előírta számára, hogy hidak tervezésében és építésében, valamint utak javításában és helyreállításában is részt kell vennie. Az udvari kamarán, illetve az alsó-magyarországi főkamara-grófságon kívül még a magyar kamarától is kapott hasonló megbízásokat. Az alsó-magyarországi bányavárosok területén a közlekedési hálózat, az úthálózat karbantartására és fejlesztésére azért is szükség volt, mert a bányaműveléshez, főképp a gőzgépek működtetéséhez biztosítani kellett a fát, illetve a kitermelt érceket el kellett juttatni a kohókhoz. A következőkben felsorolásszerűen említem meg Mikoviny ilyen jellegű munkáit. 1736-ban tervet készített arról, hog)' hogyan lehetne a Bars megyei Madaras hegységből Selmecbányára fát szállítani. Faúsztatás céljából a Zsarnócai-patak szabályozását, illetve új utak építését javasolta. 1738-ban Jalna és Besztercebánya közötti országút építésével bízták meg. 5 Ugyanebben az évben, vagyis 1738-ban a Selmecbányái Pacher-táróban egy új gőzgépet szándékoztak üzembe helyezni Joseph Emanuel Fischer von Erlach (1680—1740) osztrák mérnök javaslatára. 1738. március 7-én kelt jelentésében Mikoviny szükségesebbnek ítélte az Istenáldása-táróban egy gőzgép felállítását, mint a Pacher-táróban. Arra az esetre, ha mégis megvalósítják Fischer indítványát, térképpel együtt kidolgozta a táróhoz vezető utak tervét, melyeken a gép működtetéséhez szükséges fát lehet szállítani. A Bars megyei mocsári út Teplafőig akkora már elkészült, s Mikoviny véleménye szerint Teplafőtől Szélaknáig az út Hont megyei részét helyre kellene állítani. A legcélszerűbbnek azt tartotta, ha az utat Selmecbányán keresztül vezetnék. Ezzel kapcsolatban készített egy színes, kéziratos, nyugati tájolású és kb. 14.000-es méretarányú térképet, mely a szakirodalomban eddig ismeretlen volt. Mikoviny a lapon bejelölte, hogy Bélabánya felől Selmecbányán keresztül mely útvonalakon lehet a Pacher-táróig jutni. Három—négy lehetőséget is számba vett. Sőt, arra is gondolt, hogy a házak és kertek között az út építése és karbantartása gondot okozhat. Amennyiben a város nem egyezne bele, hogy területén keresztül vezessék az utat, akkor a Mihálytárói-hegytől nyugatra lehetnmegkerülni a helységet. Ezt a zöld színnel jelölt utat az előző évben, vagyis 1737-ben Fischer kezdeményezésére építették, de több mint kétszer hosszabb volt, s néhány szakasza hegynek felfelé vezetett. Ezért jobbnak vélte Mikoviny, ha az út a város keleti szélén halad, a Mihálytárói-hegytől a Schindelberg oldalán, majd a Szentháromság-völgyben a Pacher-táróig, és onnan tovább Szélaknára. Az út kiépítéséhez azonban elengedhetetlen lenne néhány telek megvásárlása. 6 1739- ben arról írt szakvéleményt, hogy a Garam Besztercebánya és Jalna közötti szakaszát hogyan lehetne faúsztatásra alkalmassá tenni, illetve mely malomgátakat kellene mindehhez a folyóból kiemelni. Azt javasolta, hogy a malmokhoz külön árkokat építsenek. 7 1740- ben tervet készített a Nagytapolcsány és Selmecbánya közé tervezett új postaútról, a bányavárosokba vezető postautakról, valamint a Selmecbányáról a zsarnócai kohóba vezető új útról. Továbbá a Garamladoméren és a Garamszentkereszten a jégzajlás következtében megrongálódott hidak javításával foglalkozott. 1743-ban véleményezte annak az új útnak a tervét, amelyen az ezüsttartalmú rézérceket Selmecbányáról Besztercebányára, illetve Tajóra fogják szállítani. 1744-ben a garamberzencei és zsarnócai hidak javításán dolgozott. 8
