Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

A 20.századról - Baráth Magdolna: Gerő Ernő, a „hídverő" miniszter

januárjában elkészült Kossuth-hídnak. Rákosi visszaemlékezésében írja, hogy a Kossuth-híd építésére úgy tekintettek, mint az újjáépítés egyik látványos teljesítményére és mindent megtettek annak érdekében, hogy a híd időben elkészüljön, s ennek fontosságát igyekeztek a közvéleményben is tudatosítani. 1946 január első felében alig volt olyan nap, hogy a Szabad Nép ne közölt volna híradást a híd építéséről. Az MKP a Kossuth-híd felavatását a párt és Gerő népszerűsítésére akarta kihasználni. Az MKP Titkársága 1946. január 16-án úgy döntött, hog}' a rádió az ünnepélyes megnyitóról adjon közvetítést, sőt külön előadás méltassa a hídépítőket és Gerőt. 1946. január 18-ára, a ldtűzött határidőre el is készült a híd, s a felavatás — alapvetően az MKP mozgósító munkájának köszönhetően — Rákosi szavai szerint, igazi népünnepély volt. A Szabad Nép tudósítása szerint Gerő Ernő megjelenésére az ünneplő tömeg ütemes skandálta az „Éljen Gerő, a hídverő", valamint a „Rákosi és Gerő, mögöttük az erő!" jelszavakat. „Utána sok hidat építettünk fel, sokkal nagyobbakat és tartósakat, de ez az első jelentőségében — politikai jelentőségében is — messze felülmúlta a későbbieket, s nemcsak közlekedési fontossága volt, de pártunk számára még külön komoly pohtikai győzelmet jelentett." — írta Rákosi visszaemlékezésében. Ezt a sikert nemcsak a kommunista párt propagandája, de a koak'ciós partnerek is részben Gerő szervezőmunkájának tudták be. Amikor a közlekedési miniszter a Kossuthhíd építésénél kiváló érdemeket szerzett személyek részére kitüntetés, illetve emlékérem alapítására tett javaslatát a Minisztertanács 1946. január 12-i ülésén Balogh István miniszterelnökségi államtitkár előterjesztette, a miniszterelnök annak a kívánságának adott hangot, hog}' a Nemzeti Főtanács hozzájárulása után az első kitüntetést ő tűzhesse Gerő mellére. A Kossuth-híd felavatása után Gerő február közepén egy nyilatkozatában újabb hidak forgalomba állítását helyezte kilátásba. ígéretet tett, hog}' márciusban felállítják a Petőfi-hidat és a Boráros-téri pontonhidat, illetve április végén a margitszigeti „Manci" helyén új pontonhidat adnak át a forgalomnak, és terveik szerint kora őszre elkészül a Ferenc Józsefhíd is. Véleménye szerint május elejére a szolnoki közúti Tisza-híd elkészültére is számítani lehet. A közlekedés helyreállítása területén elért sikerek lehetővé tették, hog}' a párt újabb területre összpontosítsa az erőket. Gerő Ernő az MKP gazdaságpolitikájáról a párt Pobtikai Akadémiáján tartott 1946. március 9-i, már idézett beszédében azt hangsúlyozta, hog}' a gazdaság újjáépítésének központi feladatává immár a nehézipar alapvető ágainak fejlesztését kell tenni. „Vannak, akik azt hiszik, hogy a központi kérdés a közlekedés. S valószínűleg elvárják, hogy én, mint közlekedési miniszter (...) ezt az álláspontot fogadjam el. (...) Volt idő, amikor a közlekedés, a vasút megindítása és rendbe hozása bizonyos mértékig élethalál kérdés volt számunkra, hog}' az ország egyáltalán feltápászkodhassak. De most nem arról van szó, hogy megindítsuk a vasutat, hanem arról, hogy a vasutat újjáépítsük, sőt sok tekintetben újra építsük. (...) nehéziparunk, vas- és kohóiparunk, széniparunk, gépiparunk talpra álb'tásától függ perspektívában az ország további felemelkedése". 1945—1946 fordulóján lezárult egy jelentős korszaka a vasúti közlekedés újjáépítésének. A fejlesztésben a hangsúly a legnagyobb károk helyreálb'tása után a tervszerű, racionális és korszerű vasútüzem megteremtésére helyeződött. A Közlekedésügyi Minisztérium stratégiai jelentőségű sikerágazat volt. Gerő energikus vezetőként, tehetséges szervezőként nemcsak az újjáépítésben szerzett jelentős érdemeket pártjának, de legitimálta saját második helyét is a párton belül.