Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A 20.századról - Jusztin Márta: Közlekedés és idegenforgalom a két világháború között
ünnepségeken. A közlekedés-szervezés és a látogató-szervezés összhangba hozására is találunk példát az első. világháborút megelőző évtizedekből. 1877-ben a Fővárosi Egylet: „Keleti vasutak és a főváros érdekei" című felterjesztésében felvetette, hogy a Budapesten átutazó vendégek maradásra bírása végett, a MAV változtassa meg a menetrendet. A szállodák és panziók tulajdonosai között valószínűleg tetszéssel fogadott tervet komolytalannak tartva, a főváros elutasította azt. A spontán kapcsolat, a tudatos tervezés lépései után a vasút a turizmus szervezőjeként is megjelent. 1884-ben a Magyar Királyi Államvasutak megalapította menetjegyirodáját, amely a jegyárusításon túl csoportos városlátogatásokat, sőt kirándulásokat szervezett a Tátrába, gyógyfürdőkre. Ezzel a szolgáltatásokkal egy alapvetően közlekedési vállalat idegenforgalmi feladatkört is ellátott. A korszak két nagy rendezvényének, 1885-ben az Országos Altalános Kiálb'tásnak, majd 1896-ban az Országos Ezredévi Kiállításnak szervezésében is részt vállalt. A vasút a 19—20. század fordulójára több szinten is jelen volt a turizmusban: nem csak a mobilitás gyors és kényelmes eszközeként segítette a megszülető idegenforgalmat, hanem új területeket nyitott meg számára és magára szervezési, propaganda-feladataiból is sokat magára vállalt. A közlekedés és az idegenforgalom kapcsolata A. trianoni békediktátum évekre szóló gazdasági ellehetetlenülést, külpolitikai elszigeteltséget, az idegenforgalom szempontjából pedig (Budapest kivételével) a legismertebb, legkiépítettebb vonzerők elvesztését jelentette. A húszas évek második felében, a gazdaság fellendülésével párhuzamosan újra feléledt az utazás, a nyaralás szokása, mégpedig a háború előtt megszokott helyeken. Ez komoly terhet rótt az államháztartásra, mert ezek az üdülőterületek már az utódállamokhoz tartoztak és így igen jelentős pénz áramlott ki az országból. Mindezen okok az idegenforgalom fejlesztését kívánták meg, amitől nagyon sokan, nagyon sokat vártak: a pénz benntartását az országban a belföldi turizmus fejlesztésével, a külföldiek beutaztatásával devizabevételt, a negatív országkép ellensúlyozását, jó propagandát. Az elveszett vonzerők pótlása feltétele volt a turizmus létrehozásának — ez egyben a „maradék ország" értékeinek feltárását és megismertetését is jelentette, ami a politikusok reményei szerint az ország megrendült önképére is jótékonyan hat. Bármilyen fejlesztés kulcsa az idegenforgalmi infrastruktúra kiépítése volt. Ennek része pedig a közlekedés. A közlekedési szakemberek és a turizmus országos és fővárosi vezetői egyaránt tisztában voltak a turizmus szempontjából hatékonyabb működtetésének fontosságával. A vasúi. A vasúthálózat fejlettsége, a technikai találmányok lehetővé tették a MAV vezetői számára, hogy nag}' figyelemmel kísérjék az alakuló idegenforgalmat, és minden eszközzel segítsék azt. Annál is inkább, mert a forgalomban növelésében a MAV is erősen érdekelt volt. Mint azt Dr. Tüske Jenő MAV igazgató az Idegenforgalmi Szaktanfolyamon tartott előadásában kiemelte, a „vasút teljes üzemével, mindennemű berendezésével, közvetlenül vagy közvetve az idegenforgalmat szolgálja: a díjszabás, (...) a menetrendek, a személyszállító kocsik berendezése, kényelme, a sebesség szempontjából a pályatest és a
