Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A sebességről - Hídvégi János: Gépjármű-konstrukciók a sebesség növeléséért
HÍDVÉGI JÁNOS Gépjármű-konstrukciók a sebesség növeléséért A járművek megjelenésüktől kezdődően azt a célt szolgálták, hogy az ember fizikai képességeit meghaladó teljesítményt érjenek el, az elszállítani kívántak tömegét, valamint az elérhető sebességet illetően. Az elért sebesség a gépi hajtás megjelenése előtt a járműbe fogott állat teljesítőképességétől, ritkábban, pl. kerékpár esetén egyén fizikai erejétől függött, és korlátozott volt. A gőzgépek, majd a belsőégésű motorok megjelenésével e fizikai korlátot léptük át. A sebesség fizikai meghatározása szerint a megtett út és a megtételhez szükséges idő hányadosa, de ezt a fogalmat a járművek esetében ritkán használjuk. Inkább pillanatnyi sebességről (ezt mutatja a gépkocsi kilométerórája), átlagsebességről, vagy maximális sebességről beszélünk. A járművek és így az ember által elért sebesség nagyságát mindig a helyzetváltoztatáshoz szükséges feladat végrehajtása, a rendelkezésre álló eszköz, ül. annak teljesítménye, valamint egyéb tényezők, pl. útminőség figyelembevételével kell értékelnünk. A közúti járművek sebessége az elmúlt száz évben 20-50-szeresére nőtt. A növekedés fizikai határait ma még jósolni sem tudjuk. Az 1880-as évek belsőégésű motorral hajtott járművei alig 10 km/óra sebességet értek el, mára a kísérleti járművek sebessége meghaladja a hang terjedési sebességét, az 1224 km/órát. A gőzgépekkel hajtott gépkocsik után az első, belső égésű motorral hajtott járművek az 1880-as évek közepén jelentek meg Franciaországban és Németországban. Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach 1885-ben bemutatott Reitwagen-je „lovaglókocsi"-ja a későbbi motorkerékpárokra hasonb'tott és az áttételtől függően 6 vagy 12 km/óra sebességgel tudott haladni. A következő évben Karl Benz háromkerekű járműve és Daimler négykerekűje a gépkocsi megszületését jelezte. Franciaországban Edouard Delamaire Deboutville és Léon Maiandin még a németeknél is korábban, 1884-ben készítette el inkább lovas kocsira, mintsem autóra emlékeztető motoros járművét. E járműveknél még nem az elérhető sebesség, hanem a mobilitás, a mozgás volt az elsődleges szempont. A robbanómotoros járműveknek voltak ellenzőik is, mert a „nagy" sebességet veszélyesnek, az egészségre ártalmasnak tartották. Angliában az 1861—65-ös lokomotív törvények a mechanikus hajtásű járművek sebességét 4, ill. 2 mérföld/óra sebességben korlátozták és a jármű előtt 60 méterrel piros zászlót vivő embernek kellett a közelgő veszélyre figyelmeztetni a közlekedőket. Ezen abszurd szabályok 1896-ig voltak érvényben, de eltörlésük után is 20 km/óra-ban maximálták a sebességet.
