Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A sebességről - Miszlay Zsolt: Az utazási sebesség növekedése a 19. században
A vonatok sebességét előírások szabályozták, pl. 1846-ban a személyvonatok menetsebessége nem haladhatta meg a 46, 1851-től pedig az 53 km/órát. 1862-től a vonatok legnagyobb sebességét 76 km/órában határozzák meg. Ennek ellenére az volt az általános gyakorlat, hog}' a vonatok nem az engedélyezett maximális sebességgel közlekedtek. A pálya állapota, a sűrű megállások, a féktechnika stb. mind kihatottak a sebességre. 1867-ben a Pozsony-Pest viszonylatban közlekedtek a leggyorsabban a személyvonatok, mintegy 34 km/órás sebességgel. Pestről Pozsonyba már kissé lassabban (32 km/óra) lehetett eljutni. Ugyanakkor a Pest-Debrecen közötti pályán a személyvonatok 26 km/órás sebességgel közlekedtek; a Pest—Arad között a menetsebesség óránként 24—25 km volt. Ez a sorrend 1890-re megváltozott. A személyvonatok 35 km-es óránkénti sebességgel közlekedtek Budapest—Pozsony és Budapest—Pécs között. Nőt a menetsebesség Budapest-Arad közötti (33—34 km/óra). A leghosszabb menetidővel a debrecenieknek kellett számolniuk, a vonatok itt csak 26-28 Ion/órás sebességet értek el. Az 1890-es menetrendi adatok érdekessége, hogy a fővárosból vidékre utazni kissé tovább tart, mint onnét felutazni Budapestre. A századfordulóra a menetsebesség a négy város és a főváros közötti viszonylatokban a 27-36 km/óra közé esik. 1899-ben a leglassabban a Pécsről Budapestre tartó személyvonatok közlekedtek (27 km/óra), a leggyorsabbak pedig Pozsony-Budapest közötti járatok. 191 l-re a vonatok 31—37 km/órás sebességgel kötik össze a fővárost és a vizsgált városokat. Hogyan alakult a menetsebesség a gyorsvonatok esetében? Mindenekelőtt meg kell különböztetni a gyorsvonatok utazási sebességét és a legnagyobb sebességét, mert ez két fogalom. A Magyarországon üzemben tartott gyorsvonati mozdonyok legnagyobb sebessége az 1880—90-es években már 80—90 km/h volt. A mozdonyok ezeket a sebességeket azonban csak rövid vonalszakaszokon érték el, mert a pályák állapota nagyobb sebességgel való közlekedést nem tett lehetővé. Ami pedig az utazási sebességet illeti, 1867-ben a gyorsvonatok leginkább 38-43 km/óra utazási sebességet értek el. 1890-ben a rendszeressé váló gyorsvonatok már 45-55 km/óra sebességet fejtettek ki. 1914-re a gyorsvonatoknak 55—60, kivételesen 65—70 km/óra lett az utazási sebessége. A vizsgált városok és a főváros gyorsvonati összeköttetésének legfontosabb sajátossága, Pozsony kiemelkedő szerepe. Ez azonban nem Pozsony városának regionális központi jellegéből, ill. a város gazdasági erejével összefüggő sajátossága, hanem egyedül csak annak köszönhető, hogy a Pozsony azon a fővonali pályán fekszik, amelyik Budapest és Bécs között biztosítja az összeköttetést. Pozsony kiváló gyorsvonati összeköttetését tehát az Osztrák-Magyar Monarchia két fővárosa közötti politikai, gazdasági érdekkapcsolatnak köszönheti. 1867-ben a vizsgált városok közül egyedül Pozsonyból lehetett gyorsvonattal a fővárosba utazni: a menetsebesség 44—45 km/óra volt. 1890-ben Budapest—Pozsony között a gyorsvonatok 59 km/órás sebességgel száguldanak, ez kimagasló érték. Ugyanezen viszonylaton a gyorsvonatok menetsebessége 1899-re elérte a 63, 191 l-re pedig 73 km/órát. Ezzel szemben a Pécs, Arad, Debrecen és Budapest között közlekedő gyorsvonatok 1899ben 45—49 km/órás sebesség jellemezte. A századforduló után nincs olyan érezhető törekvés, amely e három város fővárosi kapcsolatának megerősítését szolgálná, az ezen viszonylatokon közlekedő gyorsvonatok menetsebessége 1911-ig csak csekély mértékben változik.
