Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói

Jegyzetek Hettner, Alfred; Die Geographie, ihre Geschichte, ihr Wesen und ihre Methoden (Ferdinand Hirt, Breslau, 1927.) 74—109. oldal, Cholnoky Jenő; A Föld megismerésének története (Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1932.) 291-348. oldal, Mendöl Tibor; A földrajztudomány az ókortól napjainkig (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1999.) 170-224. oldal 2 Jóllehet Mendöl Tibor idézett művében azt írta, hogy Óceánia szigetvilágában a 19. század folyamán nagyobb felfedezések már nem történtek, de a tudományos expedícióknak még mindig akadt elég dolguk (186. oldal). Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy e szigetvilág jelentős része még a századfordulón is a senki földje volt. Horthy Miklós, aki fiatal tengerésztisztként 1892-1894 között járt e térségben, Emlékirataim (Furópa Könyvkiadó, Budapest, 1990.) című memoárjában, Óceánia szigetvilágáról, még mint a senki földjéről beszélt (27-28. oldal). 3 Mendöl Tibor; id. m., 197-206. oldal 4 Haltenberger Mihály; Tengerészeti földrajz (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1965.) 62. oldal Raoul, Francé; A Challenger—expediczió és tudományos eredményei, Természettudományi Közlöny, 1896. 1. szám, 1-21. oldal Gyömrei Sándor; Az utazási kedv története (Gergely R. Kiadása, Budapest, é.n.) 130-154. oldal A polgárság utazási motívumait Gyömrei idézett művében így fogalmazta meg; „...A polgárság utazási motívumai már mások, mint a 18. százpd és a ivrnantikus kor utasaié. A több évig tartó Grand T outra, mégha meg is volna rá a pénze, de nincs meg a hoznál való ideje. A közlekedés gyorsulása viszont lehetővé teszi, hogy évenként akár többször is külföldön töltsön néhány betel. Brős gyakorlati érzéke mellett a szjplelkek hosszas érdek nélküli, intellektuális beállítottságú útiprogramja helyett üdülési, pihenési, szórakozási, vagy konkrét tanulmányi célok szerint választja ki útvonalait, de áhítattal Z'

J,

'ándokol az olvasmányaiból ismert klasszikus és romantikus emlékekhez is, ha történetesen útba ejti őket. .."(131. oldal) Banse, Ewald; Große Forschungsreisende (J. F.: Lehmanns Verlag, München, 1933.) 39. oldal 9 Cook értékelését lásd Kéz Andor (szerk.); Felfedezők lexikona (Franklin Társulat, Budapest, é.n.) 34. oldal, Magidovics, I. P.; A földrajzi felfedezések története (Gondolat, Budapest, 1961.) 497-522. oldal, Lange, Werner; Südseehorizontc, Eine Fntdeckungsgeschichte Ozeaniens (Ura

niaVerlag, Leipzig-Jena-Berlin, 1990.) 185-218. oldal, valamint Bodrogi Tibor Bevezetését James Cook, Utazások a világ körül (Gondolat, Budapest, 1962.) című művéhez, 5—21. oldal. E túlzott filantróp szemlélet kapcsán egy, a magyar tudományos közéletben kevéssé ismert német szerzőre, Hans Plischkére és a Petermanns Geographische Mitteilungen 1938. évi 4. számának 120—127. oldalán megjelent tanulmányára — Kulturgeschichtliche Studien über die Grundlagen der Entdeckunserfolgc der Seereisen am Ende des 18. Jahrhunderts - kell az olvasó figyelmét felhívnunk. Ebben Plischkc a 18. századi utazási irodalom alapján behatóan foglalkozik a hajózás, a hajósélet változásával, majd részletesen ismerteti az egyes expedíciók filantróp próbálkozásait a bennszülöttek életmódjának átalakítására. A kérdés igen jó összefoglalását adja Urs Bitterii monográfiája, „Vadak" és „civilizáltak", Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete (Gondolat, Budapest, 1982.) című műve. Scherzer, von Karl; Die Reise der oesterreichischen Fregatte Novara um die Erde in den Jahren 1857, 1858, 1859 unter den Befehlen des Commodore B. von Wüllcrstorf-Urbair, I—II. kötet (Verlag von Carl Gerold's Sohn, Wien, 1864-1866.) 12 Fest Aladár, Fiume és Magyarország (Pfeifer Ferdinand, Budapest, 1920.) 13 Havass Rezső; Fiume, Földrajzi Közlemények, 1881. évi kötet, 233. oldal 14 Fest Aladár; Fiume földrajzi helyzetéről, Földrajzi Közlemények, 1898. évi kötet, 304—326. oldal. Itt kell megemlítenünk, hogy Fiume, mint magyar tengeri kijáró soha sem volt színtiszta magyar lakosságú város. A lakosság nagy mobilitásából eredő folyamatos cserélődése és a nem magyar anyanyelvűek bevándorlása hatására, a magyar származásúak a századfordulón ugyan többségben, de nem döntő többségben voltak. Az idegen anyanyelvűek aránya 1880-tól folyamatosan emelkedett. Erről részletesebben lásd: Fest Aladár; Kivándorlás Fiúmén át; - bevándorlás Fiúméba, Földrajzi Közlemények, 1905. évi kötet, 135-138. oldal. Hámori Péter; A magyar hajózás képes története (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.) 42-63. oldal ^ Leidenfrost Gyula; Kék Adria (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, é. n.) 17—35. oldal