Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói
- a Balaton-kutatás 59 volt, akkor joggal mondhatjuk: a közös geográfiai munka esetében azzal az Adria-kutatás és a Vörös-tengeren végrehajtott expedíciók vethetők össze, jóllehet olyan alapos feldolgozó munkáról nyilván nem beszélhetünk, mint a Balaton esetében. Az első világháború és a Monarchia feldarabolása megakadályozta e tudományos munka befejezését. A magyar tudománytörténet nag)' adóssága az adriai- és a vörös-tengeri osztrák—magyar expedíciókról szóló monográfia megírása. E tanulmány keretei között is csak arra van lehetőség, hogy — a századfordulón végzett kutatómunka nagyságát érzékeltetendő - néhány sorban méltassuk e tudományos vállalkozásokat. A kérdéskörről egyébként már a millennium éveiben jelentek meg összefoglaló írások 60 ; a kortársak is érezhették a kutatómunka súlyát. A már emk'tett magyar kutató, L^eiderfrost Gyula pedig önálló emlékiratot publikált a két magyar Adria-expedícióról. 61 E vállalkozások zömét az osztrák-magyar haditengerészet hajtotta végre, a két magyar Adria-kutató úthoz pedig - mint már említettük - a hajót, a Najade vízszállítót és a legénységet adta. Az Adriai-tenger kutatását hadiflottánk 1867-1873 között az olasz haditengerészettel közösen kezdte. Ekkor végezték el az Adria térképi felvételeit, valamint mélységviszonyainak felmérését. A következő években a Deli és a Nautilus nevű gőzjachtok tettek kutatóutakat az Adria északi medencéjében, majd teljes térségében; ekkor elsősorban fizikai és kémiai vizsgálatokat folytattak. 1880-ban a Jón-tenger és a Szicília körüli tenger térségében járt kutatóhajónk. Ezt követően megkezdődtek a Földközi-tenger keleti medencéjének és a Vörös-tengernek kutatásai is. 1890-1894 között a Pola kutatóhajó fedélzetéről vizsgálták a Földközi-tenger keleti felét; mélységméréseket, fizikai, kémiai vizsgálatokat végeztek. Ezt követte a Pola 1895—1896. évi vörös-tengeri útja, ahol a partvidéken ingakísérletekre került sor 62 és térképezést is végeztek. Ilyen előzmények után indult a két magyar Adria-kutató expedíció; 1913. október 10. október 31., valamint 1914. április 14. - május 9. 63 E két, viszonylag rövid kutatóutat tekinthetjük az önálló magyar oceanográfia első expedícióinak. Mindkét vállalkozás közös jellemzője volt, hogy elsősorban az Adriai-tenger keleti és déli medencéjére szorítkozott, és hogy mindkét vállalkozást támogatta a közös hadiflotta vezetése. 64 A kutatóutak tudományos eredményeit a résztvevők különböző szakfolyóiratokban tették közzé; a vállalkozások egészét taglaló írások, visszaemlékezések publikálásában a - tudomásunk szerint - máig egyetlen magyar oceanográfiai folyóirat, A Tenger járt az élen. A magyar Adria-kutató expedíciók tudományos eredményeinek teljes körű feldolgozását és összegyűjtését az első világháború megakadályozta; a huszadik század két világháborújának zűrzavarában a gyűjtött anyag egy része el is tűnt. E téren első fontos feladatunk a magyar Adria-kutató expedíciókról megjelent tudományos és népszerűsítő írások, valamint a teljes körű szakirodalom számbavétele, majd a levéltári, esetleg még irattári dokumentumok felkutatása, katalogizálása, közzététele. Mint láttuk az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetéhez olyan geográfiai kutatások, tudományos sikerek kötődnek, amelyek egykori közös hadiflottánknak méltán vívtak ki nemzetközi hírnevet. E sajátos, a Monarchia nemzetei feletti szervezetnek joggal volt tudományos tekintélye. Az évről évre ismétlődő, ma még kevéssé ismert távoli utak éppúgy szolgálták a Monarchia hatalmi állásának demonstrálását, mint a tudományt. A ma és a jövő magyar kutatóira vár e távoli utak - elsősorban magyar szempontú - feldolgozása, megismertetése. Ránk vár az a feladat, hogy bizonyítsuk; közös hadihajóink távoli útjaiból a geográfia nagyon is sokat merített.
