Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói
A Monarchia a Grönland, Izland, Skandinávia és a Spitzbergák közötti tengeri térség (a Grönlandi- és a Norvég-tenger) közepén fekvő Jan Mayen-szjgeten működtetett megfigyelőállomást, az expedíció parancsnoka egy kevésbé ismert osztrák haditengerész, Emil von Wohlgemuth sorhajóhadnagy volt. 56 Az 1882 júliusa és 1883 júniusa között működtetett megfigyelőállomás természettudományi szempontból igen jó helyre települt; a környező tengeri térségekhez képest a sziget annyira kicsi, hog)' mérete az időjárási és természeti viszonyokat egyáltalán nem befolyásolja, 57 A szigeten uralkodó szélsőséges időjárásra jellemző, hogy az expedíció egy éve alatt 3468 ködös órát, 2382 óra esőt és havazást, valamint 951 órányi hófúvást jegyeztek fel. 58 Ennek ellenére a Wohlgemuth vezette vállalkozás beváltotta a hozzá fűzött reményeket, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberiségnek mélyebb ismeretei legyenek az Arktiszról. Expedíciók sorozata A Novara—expedíció, a Távol-Keletre küldött vállalkozás, valamint a Tegetthoff útja az Északi-sarkvidéken csak jelentős pontok az Osztrák—Magyar Monarchia haditengerészetének utazástörténetében. Sőt még azt a feltételezést is megkockáztathatjuk, hogy — az őket kísérő hatalmas népszerűség, főleg az 1872-1874. évi vállalkozás látványos sikerei ellenére — talán nem is ezek az utak jártak legnagyobb tudományos eredményekkel. Az Osztrák—Magyar Monarchia hadihajói a világ minden tengerén megfordulva folytattak tudományos vizsgálatokat, a hajókon szolgáltak közül pedig meglepően sokan publikálták úti élményeiket. Ha egymás mellé sorakoztatnánk azokat a kevésbé látványos, a széles olvasói rétegek előtt ismeretlen tudományos adatokat, mérési eredményeket, amelyeket a Monarchia hadihajói hoztak haza, egész könyvtárat töltenének meg a dokumentumok. A hadihajókon gyűjtött tudományos adatok közzététele — eltekintve a Jerolim von Benko és a hasonló szakírók műveitől — és teljes körű számbavétele, összegyűjtése még mindig nem történt meg. Gondolunk itt arra, hog)' például az egyes hajók hajónaplóinak és egyéb tudományos naplóinak publikálására — tudomásunk szerint — még Ausztriában sem került sor. Pedig mi tudományos, tudománytörténeti értékeket hordozhatnak ezek a dokumentumok! Hazánkban még rosszabb a helyzet. Míg Ausztriában napjainkban is sorra jelennek meg az osztrák—magyar hadiflotta hajóinak utazástörténetével kapcsolatos művek, és az egyes utak - elsősorban az 1872-1874. évi Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíció - történetét már alaposan feldolgozták, addig Magyarországon még a két magyar oceanográfiai kutatóút - az Adria-kutató magyar expedíciók - legfontosabb tudományos eredményeit, néhány szaktanulmánytól eltekintve, sem gyűjtötték össze, még az ezekkel kapcsolatos dokumentumok forrásközleményekben való publikálásáig sem jutottunk el. E feladat még szintén a jövő kutatóira vár, és fontosságát tekintve — azt kell mondanunk - a magyar geográfia történeti kutatások terén talán minden más feladattal szemben elsődlegességet kell kapnia. Állítjuk ezt elsősorban azért, mert az Adriai- és a Vörös-tenger térsége volt az, ahol a Monarchia haditengerészete a kevésbé látványos, de a legalaposabb tudományos munkát végezte. Ha a századforduló magyar, főleg természettudományi kutatásának legalaposabb, teljes egészében befejezett munkája — amelynek eredményeit teljes mértékben publikálták is
