Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói
meg a sarkvidéki expedíciók, de legfőképpen az Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíció történetét. A geográfiával később sem szakított; szinte élete végéig tartotta előadásait sarkvidéki útjairól, és az azokról írott könyvével az osztrák-magyar arktiszi utazások szinte legfontosabb tudósítója lett. 51 Weyprecht és Payer közös tevékenységüket azzal kezdték, hogy 1871-ben - August Petermann segítségével - előexpedíciót hajtottak végre, ezen alaposan átkutatták a Spitzbergák és a Novaja Zemlja között elterülő Barents-tengert. Az expedíció célja az volt; az északi-sarkkutatásra addig kevéssé ismert térséget átkutassák és kiderítsék, hog}' a későbbi vállalkozások kiindulópontjául használható-e. Tény, hogy 1871-ben igen kedvező időjárási viszonyok uralkodtak, főleg a Novaja Zemlja nyugati felén, így Weyprecht és Payer messze északra, túl az északi szélesség 77. fokán, tudtak hajózni. Ráadásul olyan jeleket láttak uszadékfa, moszatok, hínár, folyami jég, északról dél felé repülő madarak -, amelyekből arra következtettek, hog}' a Novaja Zemljától északra szárazföld terül el. 52 E sikeres vállalkozás után került sor az 1872-1874. évi Osztrák-Magyar Eszaki-sarki Expedícióra, amelynek Képes Gyula hajóorvos személyében egyetlen magyar résztvevője volt. 53 Az expedíció legfontosabb célja az Észak-keleti-átjárón való áthaladás volt, ám ebből az időjárás szeszélyei miatt semmi sem lett. 1872-ben a meteorológiai viszonyok már nem voltak annyira kedvezőek, mint egy évvel korábban; az expedíció hajóját, a Tegetthoffot, Novaja Zemlja nyugati partjainál körbezárta a jég, és északi irányba sodorta. így utaztak hosszú hónapokon át, mígnem 1873. augusztus végén — majd eg}' évvel a jégbefagyás után — szárazföldre vetődtek, amelyről hamarosan kiderült, hogy szigetcsoport. Az újonnan felfedezett szárazföldet Ferenc József-földnek nevezték el. 1874 tavaszán Payer vezetésével több szánutat is tettek, térképeket készítettek, a szigetcsoport egy részét alaposan bejárták. A kutatóutakat azonban hamarosan abba kellett hagyni; felszerelésük és készleteik ldmerülése miatt fel kellett készülni a hazatérésre, ami nehéz küzdelemnek bizonyult. A végérvényesen jégbe fagyott Tegetthoffot 1874. május 20-án hagyták el; készleteik egy részét szántalpakra szerelt csónakokon húzták maguk után. Déli irányba haladtak, ám a jég, amelyen meneteltek, és amely korábban a Ferenc József-földre vitte a hajót, éppen ellenkező irányba szállította őket, így csak augusztus 14-én érték el a nyílt víz határát. A három hónapig tartó gyalogút végén - légvonalban mérve — mindössze 242 kilométernyi távolságra voltak az elhagyott hajótól. Itt csónakra szálltak és Novaja Zemlja partjainál néhány nap múlva rájuk is talált egy orosz halászhajó. 54 A Ferenc József-föld felfedezése után világhírűvé vált Payer és Weyprecht életpályája szétvált. Mint láttuk, Payer hamarosan kivált a fegyveres erők kötelékéből, Weyprecht pedig teljesen a tudományos munkának szentelte életét. O ismerte fel, hogy a sarkvidéki kutatások terén csak akkor lehet előrelépni, ha a kutatómunkát nemzetközi összefogással, egységes elvek és tervek alapján végzik. 1875 szeptemberében a német orvosok és természettudományi kutatók Grazban tartott konferenciáján tette közzé a sarkkutatás általa megfogalmazott hat pontját, amelynek alapján ma is folynak a kutatások. 55 Weyprecht ötlete volt az is, hogy nemzetközi összefogással, egyszerre, egyidőben működtessenek megfigyelőállomásokat; ezt valósította meg az első Nemzetközi Sarki Év. Ennek keretében az Északi-sarkvidéken az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Dánia, Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Svédország, Norvégia, Oroszország, valamint Hollandia üzemeltetett kutatóállomásokat, ahol meteorológiai, földmágnesességi, az északi fényre vonatkozó és asztronómiai méréseket, megfigyeléseket végeztek.
