Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói
államigazgatási szakember volt, és mint ilyen, fiát taníttathatta. Weyprecht középfokú tanulmányait a darmstadti gimnáziumban, majd az ottani felső ipariskolában folytatta. 1856ban kadétként lépett be a haditengerészet kötelékébe, és a következő három évben különböző hadihajókon járta a tengereket. Későbbi tudományos pályafutását alapvetően meghatározta, hogy 1860—1862-ben a Radetzky fregatton szolgált, amelynek parancsnoka, a későbbi legendás admirális, Wilhelm von Tegetthoff 49 , — akkor még csak korvettkapitány — volt. Tegetthoff felismerte a fiatal Weyprecht tehetségét és későbbi pályafutásában igyekezett támogatni őt. Weyprecht 1865-ben, amikor Frankfurt am Mainban járt, ismerkedett meg a kor meghatározó geográfusával, August Petermannal 50 , aki Weyprecht későbbi tudományos kutatóútjaira volt nag)' hatással. Ám Weyprecht tudományos fejlődését egy időre félbeszakította az 1866. évi porosz—olasz-osztrák háború. Ebben a fiatal Weyprecht is részt vett, harcolt a lissai ütközetben; a Drache páncélos fregatt beosztott tisztje volt, amikor az ütközetben a hajót találat érte, és annak következtében von Moll sorhajókapitány, a hajó parancsnoka is életét vesztette. A hadjáratot követően Weyprecht a Kaiserin Elisabeth hadihajón járt Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államokban, majd az Adriai-tenger partvidékének térképezésében vett részt, 1870-ben pedig tudományos expedíció tagjaként Tuniszban járt, a napfogyatkozás megfigyelésére. Ekkoriban ismertette össze Petermann a geográfusi berkekben már szintén ismert Julius Payerrel, akivel hamarosan meg is valósították az 1871. évi, valamint az 1872-1874. évi expedíciókat. Ezeket követően a hadiflotta vezetése lehetővé tette, hogy Weyprecht csak tudományos munkával foglalkozzon. Ennek jegyében helyezték át 1879-ben a bécsi meteorológiai intézetbe. Tudományos munkásságát jellemzi, hogy az ő javaslatára jött létre az 1882—1883. évi első Nemzetközi Sarki Év, amelyet korai halála miatt már nem élhetett meg, és amely az egész világon jelentős előrelépés volt az Arktisz megismerésében. Julius Payer, a sarkvidéki expedíciók másik vezetcSje, 1841. szeptember 2-án született a Teplitz melletti Schönauban és 1915. augusztus 29-én hunyt el Veldesben. Katonai pályafutását Észak-ltáliában kezdte, ahol fiatal tisztként szolgált. Vagyontalan tiszt fiaként talán családi kényszer hatására választotta a katonai pályát, amelynek szigorával már korán megismerkedett: előbb a Krakkó melletti Lobzow kadéüskolájában, majd a bécsújhelyi katonai akadémián tanult. Fiatal tisztként, főleg nyári szabadságos hónapjai alatt ő térképezte fel — Johann Pinquera helybeli vezető segítségével - az Alpok akkor még ismeretlen térségeit; az Ortler-, valamint az Adamello- és a Presanella-hegycsoportokat. Kutatási eredményeit a Petermann vezette, már sokat idézett földrajzi folyóirat publikálta, és ezzel a fiatal Payer földrajzi körökben egyből ismertté vált. Petermannak volt köszönhető, hogy a már hegymászói és térképezési gyakorlattal rendelkező Payer bekerülhetett a Kari Koldewey vezette, 1869-1870. évi német, sarki expedícióba, ahol Payernek Grönland keleti partjain, szánexpedícióval sikerült átlépnie az északi szélesség 77. fokát. Ezen az úton szerzett Payer olyan tapasztalatokat, amelyek lehetővé tették az 1871. évi, valamint az 1872— 1874. évi vállalkozásokon való kiemelkedő szerepét; az utóbbin felfedezett szigetcsoport, a Ferenc József-föld feltárására indított szánutakat és térképezési munkákat Payer vezette. 1874 után Payer kilépett a fegyveres erők kötelékéből; ennek oka sértődése lehetett, mert nem kapta meg azokat az elismeréseket, amelyeket ő várt, sőt még az uralkodóház részéről is érték olyan gyanúsítások, amelyek kétségbe vonták a Ferenc József-föld létezését és felfedezését. Payer élete hátralevő részében előbb festészetet tanult, majd táj képfestőként dolgozott. Művészként általában arktiszi tárgyú képeket készített, és több műben örökítette
