Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói
A Donau fregatt 1869 november közepén a Csendes-óceán felé vette az irányt; igen nehéz utazás volt, mert vihart vihar követett, és a hajó annyira megrongálódott, hogy gyakorlatilag tíz napon át kormányzás nélkül hánykódott a tengeren, mire nagy nehezen — a hajó gerendázatából készített szükségkormánnyal — sikerült elvergődniük Honolulu kikötőjébe (Hawaii-szigetek), ahol a Donaut alapos javításnak kellett alávetni. A javítás alatt Petz tengernagy egy gőzhajó fedélzetén Latin-Amerikába utazott, hogy Guatemalával és Peruval is megkösse a Monarchia kereskedelmi- és hajózási szerződését. A javítások után a Donau fregatt átkelt a Csendes-óceánon, Valparaisoba hajózott, majd ismét viharos tengeren utazva kerülte meg Latin-Amerikát, hogy Montevideo kikötőjébe menjen. Innen a Monarchia küldöttsége átkelt a La Plata széles torkolatán, az argentínai Buenos Airesbe. Ekkor kötöttek Argentínával és Uruguayjal is kereskedelmi és hajózási szerződést. A Donau fregatt 1870. december 13-án indult haza Montevideoból és 1871. március 1-én futott be Polába. 43 A megkötött kereskedelmi és hajózási szerződések azt bizonyítják, hogy az Osztrák—Magyar Kelet-ázsiai Expedíció gazdaságpolitikai céljait elérte. Tudományos sikereiről ma még keveset tudunk. Scherzer már hivatkozott művében 44 erről az útról is készített összefoglalást; ám míg a Novara fregatt útjáról írott kötet esetében elsősorban gazdasági, politikai, földrajzi és néprajzi leírások összhangjáról van szó, most — nyilván az expedíció fő feladatának megfelelően — elsősorban gazdasági ismertetéseket találunk művében. Az Osztrák—Magyar Kelet-ázsiai Expedíció történetének jövőbeli, részletes feldolgozása után tudunk csak véleményt alkotni a vállalkozás tudományos értékéről. Expedíciók az Északi-sarkvidéken A Novara- és az Osztrák—Magyar Kelet-ázsiai Expedíciónál sokkal jelentősebb tudományos eredménnyel jártak azok a vállalkozások, amelyeket a Monarchia haditengerészete az Északi-sarkvidéken hajtott végre. 45 Az 1871. évi, valamint az 1872— 1874. évi expedíciók és a Jan Mayen-szigeten 1882—1883-ban működtetett megfigyelő állomás egyértelműen bizonyítja; a közös hadiflotta a nemzetközi tudományos életben is eredményesen tudta képviselni a dunai birodalmat. Ugyanakkor a Monarchia tudományos élete ezekkel az expedíciókkal kapcsolódott be az Arktisz megismerésének folyamatába. 46 Az Északi-sarkvidék kutatására indított két expedíció, valamint a Jan Mayen szigetén működtetett megfigyelőállomás egyetlen folyamatként értelmezendő, amelyben három jelentős vállalkozás történt. Valójában az 1871-es majd az 1872—1874. évi expedíciók zömében közadakozásból jöttek létre; hogy mégis a közös hadiflotta utazásai között tartják őket számon, az elsősorban annak köszönhető, hogy az expedíciók tisztikara és legénysége a Monarchia fegyveres erőiből került ki. E két vállalkozás vezetője; Carl Weyprecht sorhajóhadnagy 47 , valamint Julius Payer főhadnagy volt. 48 Mindketten a Monarchia természettudós tisztjeinek sorába tartoztak, és mindketten — fiatal koruk ellenére — már ismert földrajzi utazóként kerültek e vállalkozások élére. Ők ketten testesítik meg igazán a monarchiabeli katonautazó alakját, érdemes megismerkednünk életükkel. Weyprecht — teljes nevén Carl Geofg Ludwig Wilhelm Weyprecht — 1838. szeptember 8-án született Darmstadtban, és 1881. március 29-én hunyt el Michelstadtban. Apja
