Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói
akadályozni. A Wüllerstorf-Urbair vezette expedíció 1859. augusztus 26-án futott be a trieszti kikötőbe. A Novara—expedíció tudományos eredményei között ki kell emelnünk, hogy időben mintegy másfél évtizeddel előzte meg a már említett Challenger—expedíciót. Ennek köszönhető, hogy a földrajzi szakirodalom egy része a Novara útját tekinti az első modern oceanográfiai expedíciónak. 36 A vállalkozás nemzetközi hírnevén kívül meg kell említenünk, hogy útján mélységméréseket végzett, állat- és növénytani vizsgálatokat tett. Az utazáson részt vett Karl von Scherzer, osztrák földrajzi utazó, a vállalkozásról két kötetes feldolgozást publikált, amelynek lapjain a Novara által bejárt térségek színes földrajzi képe tárul az olvasó elé. 37 Másfél évszázaddal az expedíció után azt kell mondanunk; a Novara útjával jelezte, hogy a Közép-Európában szerveződő új államalakulat, a későbbi Osztrák—Magyar Monarchia a tengeri kutatóutak terén jelentős részt kíván vállalni a Föld még ismeretlen térségeinek geográfiai feltárásában. A háború, amely megrövidítette a Novara—expedíció útját, abba az európai folyamatba illeszkedett, amelynek eredményeként kialakult az egységes olasz, valamint német állam, és megszületett az Osztrák—Magyar Monarchia. Ez utóbbi — a Novara—expedíciót követően - szinte létrejöttének pillanatában új, távoli útra küldte hadiflottájának két hajóját, a Donau fregattot és az Erzherzog Friedrich korvettet. A vállalkozás az Osztrák—Magyar Kelet-ázsiai Expedíció néven vonult be a magyar geográfia történetébe. 38 A Kelet-Ázsiába küldött expedíció élén báró Anton von Pet-zellentengernagy, a lissai tengeri ütközet egyik hőse állt, akit - takarékossági okokból - az utazás idejére egyben császárikirályi követté és rendkívüli küldetésű teljhatalmú miniszterré (k. k. Gesandte und bevollmächtiger Minister in ausserordentlicher Mission) is kineveztek. A két hajó a haditengerészet legmodernebb egységei közé tartozott 39 , fedélzetükön pedig neves kutatók és tudósok kaptak helyet. Közöttük volt — hivatalosan még a hajótüzérség altisztjeként — Alois Kraus, aki az zoológiai gyűjtési és a preparátori feladatokat látta el, a vállalkozás után pedig a schönbrunni állatkert egyik alapítója lett. Az expedíció tagja volt Wilhelm Joseph Burger festő és fotográfus; neki köszönhetjük a vállalkozás képi megörökítését. Később Burger a kutatóutakon történő fotográfiai dokumentálás szaktekintélyévé vált. Nem szabad megfeledkeznünk a már többször említett Karl von Scherzerről sem, aki az utazás egyik értelmi szerzője volt, majd pedig legfontosabb leírója lett. A magyar tudóstársadalmat Xántus János, természettudós és néprajzkutató képviselte. O azonban az út folyamán — elsősorban Scherzerrel - olyan személyi ellentétbe került, hogy 1869. október 29-én Jokohamában kilépett az expedícióból és önálló kutatóútra indult. 4 " A Petz tengernagy vezette hajóraj 1868. október 18-án futott ki a Trieszt melletti Muggia hadikötőből, majd átszelve az Adriai- és a Földközi-tengert, Afrika nyugati partjai mentén hajózott dél felé. Fokvárost 1869. január végén érték el, ahonnan a készletek kiegészítése után — részben gőzzel, részben vitorlázva — utaztak Kelet-Ázsia vizeire. Az expedíció a térség akkor független államait kereste fel; Sziámot, Kínát, Japánt. Ezekkel az országokkal kereskedelmi és hajózási szerződéseket kötöttek. A vállalkozás két hajója Japánban elvált egymástól. Az Erzherzog Friedrich korvett egy ideig állomáshajóként 41 a távolkeleti vizeken maradt, majd 1870 nyarán arra kapott parancsot, hogy térjen vissza a Monarchia fő hadikikötőjébe, Polába. A hazaút különösebb események nélkül Szingapúr, Áden érintésével és a közben megnyitott Szuezi-csatornán át történt. A korvett 1871. január 26-án futott be Polába. 42
