Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói
sorolt fel, amelyeknek tudományos céljai is voltak, vagy amelyekhez ilyen célkitűzések gyaníthatóan kötődtek. 28 Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének tudományos célú útjairól hazánkban igen keveset tudunk, az egykori közös flottánkhoz fűződő kulturális értékeinket nem ápoljuk. Tőlünk nyugatra, Ausztriában azonban valóságos kultusza van az osztrák—magyar hadihajók távoli expedícióinak és a közös flottának. Ezt igazolja, hogy — jelenlegi ismereteink szerint — az osztrák tudományos életben a kérdéskörnek három bibliográfiája is létezik, 29 a flottával foglalkozó történelmi szakmunkák általában kitérnek e vállalkozásokra, ugyanakkor Ausztriában több mű is jelent meg ezekről az utazásokról. 30 A távoli expedíciók nag}' számát, a rajtuk végrehajtott tudományos kutatások méretét jellemzi, hogy eddig azok teljes körű, monografikus feldolgozására még Ausztriában sem történt kísérlet. Nem is történhetett, hiszen az Osztrák—Magyar Monarchia évtizedeiben bevett szokás volt, hogy egy—egy hajóútról jelentettek meg monográfia méretű feldolgozást. Ezeket vagy a kutatóutakon részt vett tengerésztisztek írták, vagy, ami rendszeres volt, külön e kötetek írásával megbízott szakember készítette. így a távoli expedíciók hatalmas méretű könyvészete jött létre, amelynek magyar vonatkozású feldolgozása még a jövő feladatai közé tartozik. Az expedíciós utakat feldolgozó szakírók közül e helyen csak egyre hívjuk fel az olvasók figyelmét; Jerolim Freiherr Benko von Bojnik sorhajókapitányra. Benko 1843-ban született Prágában és 1904 novemberében hunyt el Bécsben. A haditengerészeti akadémia elvégzése után 1859-ben került a flotta kötelékébe, és még ugyanebben az évben részt vett Velence blokádjában. 1868—1871 között az Erzherzog Friedrich korvetten szolgált, és annak fedélzetén tett utat Kelet-Ázsiába. Az expedíciót követően a közös hadügyminisztérium Elnökségi Irodájában (Präsidialkanzlei) szolgált, majd újból különböző hajókon járta az Adriai- és a Földközi-tenger vizeit. 1880-tól 1884-ig újból az Elnökségi Irodában dolgozott, ahol a haditengerészet történetével kapcsolatos kutatásokkal bízták meg. Később szolgált a Kaiser Max hadihajón és a Kerka ágyúnaszádon, ez utóbbinak parancsnoka is volt. 1886-ban a polai Haditengerészed Bizottságba osztották be, de még ugyanebben az évben betegsége — erős rövidlátásban szenvedett — miatt a haditengerészet helyi beosztású tiszü állományába került. Betegsége miatt már 1890 nyarán nyugállományba helyezték. 31 Benko életpályája látszólag csupán eg)', a Monarchia tengerésztisztjeinek pályafutása közül. Ám azokban az években, amikor tudományos kutatómunkával bízták meg, sorban jelentette meg a közös hadiflotta hajóinak távoli útjairól szóló műveit, amelyekkel sajátos helyet vívott ki magának az osztrák és a magyar kultúrtörténetben. Benko monográfia méretű, utazástörténeti feldolgozásait 32 érdemes lenne magyar nyelvre lefordíttatni, mert e sok száz oldalas kötetek lapjairól derül ki igazán; a Monarchia hadihajói bármennyire is politikai, gazdasági erődemonstrációra tettek meg oly távoli utakat, mégis hatalmas földrajzi ismeretekkel tértek haza. Benko és társainak műveiből igen sok ismeretet nyerhetne a magyar földrajztudomány története is. A Benko-féle művek tartalma, amely egyrészt természetföldrajzi vizsgálatok eredményeiről, másrészt pedig a bejárt világrészek terjedelmes bemutatásából és a hajó tengerészei ottani tevékenységének ismertetéséből adódik, jól mutatja, hogy az osztrák—magyar hadihajók távoli útjain milyen jól megfért egymás mellett a politikai, a diplomáciai küldetés és a tudományos feladat. E hajóutakat általában e kettős cél jellemzi, jóllehet időrendi bemutatásukat egy olyan vállalkozással szokás kezdeni, amely elsősorban tudományos expedíció volt; a Novara fregatt földkörüli útjával.