Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói
események, valamint a geográfiai gondolkodás fejlődésének hatására - szinte mindennapossá vált a világban földrajzi céllal is utazó magyar katona alakja. Osztrák—magyar hadiflotta és tudományos kutatás A magyar tudományos és szellemi életben igen keveset tudunk az Osztrák—Magyar Monarchia haditengerészetéről és annak tudományos kutatóútjairól. Jóllehet a közelmúltban néhány próbálkozás történt — elsősorban két történész, Csonkaréti Káro/y és Krámli Mihály részéről —, hogy a Monarchia haditengerészetének történetét, annak egyes fejezeteit tudományos igényességgel dolgozzák fel, mégis azt kell mondanunk; az egykori közös haditengerészetnek a széles társadalmi rétegekkel való megismertetése terén még sok tennivalónk van. Különösen érvényes ez a Monarchia hadihajóinak távoli útjaira, amelyekről még a magyar tudományos közélet sem vett, sem vesz tudomást, a magyar geográfiatörténet pedig igen röviden, de annál hibásabb értékeléssel tér napirendre e kérdés fölött. A probléma természetesen összetett, és jóval túlmutat egykori hadihajóink expedícióinak ismeretén. Arról van szó, hogy hazánkban a geográfia történetének igen hiányos a tudományos szakirodalma; esetében szinte csak tudományos népszerűsítő irodalomról beszélhetünk. így nyilvánvaló, hogy a Monarchia flottájának tudományos expedícióiról is csak ilyen jellegű feldolgozások létezhetnének; ám valójában alig léteznek. Még ez, a zömében népszerűsítő és utazástörténeti központú szakirodalom sem foglalkozik érdemben hadihajóink expedícióival. A tudományos hűség kedvéért meg kell jegyeznünk; ugyan az 1945 utáni magyar geográfiatörténcti szakirodalom két legfontosabb összefoglaló műve rövid teret szentelt ezeknek a vállalkozásoknak, de értékelésük hibás. A magyar utazástörténet eddigi legteljesebb összefoglaló műve, a Havasné Beáé Piroska és Somogyi Sándor szerkesztésében, 1973-ban megjelent Magyar utalók, földrajzi felfedezők című kötet rövid fejezetben foglalkozik a magyar oceanográfia történetével. 24 Ez rövid négy oldal terjedelemben a Monarchia hadihajóinak útjai közül csak a Novara fregatt földkörüli útját említette meg, majd kissé részletesebben foglalkozott a magyar Adria-kutató expedíciókkal és a Magyar Adria Egyesülettel. A kilencvenes évek nagy magyar geográfiatörténeti vállalkozása, a Balázs Dénes szerkesztésében megjelent Magyar utazók lexikona külön szócikket szentelt a közös hadiflotta expedícióinak, Osztrák—Magyar hadihajók útjai címmel 25 , ahol e vállalkozások értékeléseként e mondatokat olvashatjuk: „Küldetésük gyakran csak annyi volt, hogy meghordozták a világban a Monarchia piros-fehér-piros hadilobogóját, ezekből a vállalkozásokból a geográfia nem sok hasznot húzott. Akadt azonban a hajókon néhány éles szemű és jó tollú magár, akik partraszállásaik alkalmával sok érdekességet megfigeltek, naplót vezettek és ezek anyagából cikkeket, könyveket írtak (...) A haditengerészeti utazásoktól elkülönülnek az_ Adria-kutató magár expedíciók? 6 Eltekintve attól a tárgyi tévedéstől, hogy az Adria-kutató magyar expedíciók, mivel azokra a haditengerészet gyámkodása mellett, valamint annak hajóján, a Najádén került sor, elég szorosan kapcsolódtak abba az expedíció-sorozatba, amely az Adriai-tengert, a Földközitenger keleti medencéjét, valamint a Vörös-tengert tárta fel, erről a meglehetősen egyoldalú értékelésről azt kell mondanunk; szöges ellentétben áll a valósággal. 27 A múlt század ötvenes éveiben az osztrák—magyar hadihajók útjait önálló kötetben számbavevő Heinrich Bayer von Bayersburg a Die k. u. k. Kriegsmarine auf weiter Fahrt című müvében nyolcvanhat olyan hajóutat
