Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói

elsősorban az akkor még kevéssé ismert Kerguélen-szigetek természettudományi feltárásában szerzett érdemeket. A Challenger—expedíció olyan nagy mennyiségű tudományos anyagot gyűjtött, hogy annak feldolgozása és publikálása 36 kötetet igényelt ChallengerReport - és 19 évig tartott. A Challenger-Report utolsó darabja csak 1895-ben jelent meg.

5 A geográfiai ismeretek bővülése szorosan összefüggött a civilizált népek utazási szokásainak változásával. Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének távoli útjai éppen azokra az évtizedekre esnek, amelyeket a magyar gazdaság- és kultúrtörténész, Gyömrei Sándor A\ utazási kedv története című művében a polgári utazások korának (1850— 1914) nevezett.

6 Ebben a fél évszázadban tűnik fel egyre nagyobb mértékben a polgárság mint utazó tömeg; e társadalmi réteg tudja megfizetni a pusztán szórakozásból, pihenésből történő utazást, a közlekedési eszközök - mindenekelőtt a vasút — fejlődése pedig lehetővé teszi számára a gyors, nagy tömegű utazást. Ekkor, az utazás kommercializálódásának hatására lesz egyre szélesebb tömegek számára elérhető az idegenforgalmi célú, mondhatnánk úgy is, az utazás élményéért való utazás.

7 A kor emberének természet utáni vágya, a pihenésért, kikapcsolódásért való útra kelés, a gyógyfürdőkultusz Magyarországon abban is testet öltött, hogy a 19. század végére válik — a módosabb polgári, értelmiségi körökben — a tengerparti üdülőhelyek felkeresése divattá, ami majd nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kor magyar társadalma fokozatosan nyisson az Adriai-tenger felé. Az európai ember utazási szokásainak változása kapcsán kell szólni a geográfiai utazások jellegének átalakulásáról is, ami egyértelműen a földrajztudomány fejlődésének köszönhető. A 18. századtól beszélhetünk tudományos célú földrajzi utazásokról,

8 ám ezen belül szellemiségét tekintve különbséget kell tennünk — a tengeri felfedező utak esetében is — a 18. és a 19. század tudományos expedíciói között. A felvilágosodás korának tudományos vállalkozásai gyakorta még egyszerre felfedező és kutató utak, amelyek egyidejűleg szolgáltak gyarmatosító és tudományos célokat. A tisztán tudományos célú tengeri utazások a 18. század végén, a 19. század elején tűntek fel; a korszakhatárt Cook expedícióival vonhatjuk meg, amennyiben ezekkel zárult le a földrajzi felfedező utazások kora, és az angol hajós vállalkozásait követően a fehér ember új szemlélettel közelített a még ismeretlen vagy kevéssé ismert világok felé.

9 Ez az új szemlélet szorosan összefügg a felvilágosodás korát jellemző, gyakorta túlzottan filantróp felfogással, amely még a huszadik század tudományos expedícióiból sem tűnik el teljesen. A felvilágosodás korában éli fénykorát, amikor az idegen világokat felfedező utazó nemcsak megismerni, a kor tudományos színvonalán leírni akar, hanem mindenáron kultúrát, műveltséget is szeretne terjeszteni.

10 A 19. század tudományos utazásai — szellemiségüket tekintve - túlléptek az előző kor túlzottan emberbarát szemléletén, amelyben még benne rejlett az európai ember idegen világra való rácsodálkozásának élménye. A 19. század tudományos utazóit már kevésbé a filantróp segíteni akarás, mint inkább a tiszta tudományos megismerés vágya vezette. Ennek egyik oka lehet, hogy Cook vállakózásáig az expedíciók kimondatlanul is ott lapuló oka az új, még ismeretien földek és lakóik felfedezése volt. E két céllal pedig együtt kellett járnia az új dolgok varázsának, az új földek és népeik viszonyaira való rácsodálkozásnak. Cook utazásai után - bár még mindig jelentős fehér foltok maradtak a világ térképén — nyilvánvaló volt; az óceánokat, kontinenseket kontúrjaikban megismerte a fehér ember, szenzációs geográfiai felfedezésekre a továbbiakban már nem lehetett számítani. A 18. század végére nagyvonalaiban megismert földgolyót immár részleteiben kellett feltárni. A felfedezett