Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Nagy Miidós Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának expedíciói

népeket, hogy a nagy birodalmak gyarmati rendszerébe lehessen illeszteni őket, alaposan, mélyebben kellett megismerni, a kontinensek még ismeretien belső területeit gondosan fel kellett tárni. Itt már nem volt helye a felvilágosodás filantróp, romantikával teli, kissé gyermekien csodálkozó szemléletének; a 19. század utazásaihoz már tudományos logikájú, alapos felkészültségű szakemberek kellettek, akik — szakítva az előző századoknak a véletlenre is építő expedícióival — gondosan előkészített kutatási terv szerint hajtották végre vállalkozásaikat. A tudományos utazások 18. és 19. századi két fajtája közötti váltás hosszú évtizedeket vett igénybe; a már említett Cook-féle utazások végén (1778) kezdődött és a 19. század első évtizedeiben végződhetett. A Monarchia hadihajójának, a Novara fregattnak 1857—1859. évi földkörüli útja már az új, a tudományosabb szellemű expedíciók sorába tartozik, jóllehet az utazás fő ismertetőjének, az osztrák földrajzi utazónak, Karl von Scherzernek útleírásában a tudományosság mellett még mindig találunk valamit a 18. század emberének rácsodálkozásából a sosem látott emberekre, tájakra.

11 Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének utazásaira abban a fél évszázadban került sor, amikorra már megváltozott és végképp általánossá vált a tudományos utazások szelleme, amikor az emberiség a gazdasági, politikai célok mellett pusztán csak tudományos célú tengeri expedíciókat is indított. A fent vázolt fejlődési folyamatok mellett a közös hadiflotta távoli útjainak társadalmi hátterénél szólni kell két sajátosan magyar jelenségről is; a magyar társadalom nyitásáról a tenger felé, valamint a magyar katonautazóról. A Kárpát-medencében élő magyarság számára a tenger, a tengerészélet a 19. század közepéig valami távoli, a mesék világában élő dolog lehetett. A magyar lakosság egyes rétegei a kiegyezést követő évtizedekben fordultak egyre nagyobb figyelemmel a tenger - és elsősorban az Adriai-tenger — felé. Az osztrákmagyar kiegyezés következtében fellépő gazdasági fellendülés, a vasúthálózat rohamos fejlődése, a magyar társadalom polgári rétegeinek bővülése és anyagi gyarapodása, a megnövekedett társadalmi mobilitás és szabadidő együttesen eredményezhették, hogy a 19. század végére az Adria partvidékén olyan jelenségek tűntek fel, amelyek egyértelműen bizonyítják; a magyar társadalom tudatában mind élénkebben élt a tenger. E jelenségek sorát az adriai magyar kikötőváros; Fiume fejlesztésével kell kezdenünk.

12 Hogy a kortársak számára e kikötőváros sokkal több volt, mint pusztán egyeden tengeri kijárat kérdése, azt jól tükrözik a kor földrajzi szakírójának és a magyar tengermellék szószólójának, Havass Rezsőnek sorai; „...Fiume a kapu, melyen át a nagy világgal, a főid összes tengerpartjaival érintkezhetünk, a nélkül, hogy szomszédok beavatkozását, hatalmaskodását és önkényét el kellene tűrnünk. Fiume nélkül hazánk, Bajorország, Szerbia s a többi tengerpart hián lévő államok sorsára jutna; mi annyit tesZj hogy anyagi tekintetben a határos államoktólföltétlenülfüggene. Felette nagy beccsel bir tehát reánk nézve Fiume, s e szerint emelését, ápolását nem lehet eléggé ajánlanunk. ..'

n3 A város és környékének igen kedvező földrajzi fekvése, valamint az a tény, hogy a kikötő Magyarországgal olyan mögöttes területhez kapcsolódott, amely jelentősen megnövelte Fiume földrajzi helyi értékét, hosszú évtizedekre biztosította fejlődését és egyben azt; e kikötőváros legyen hazánk legfőbb tengeri kijárója.

14 Fiúméhoz és környékéhez kötődik a magyar tengeri kereskedelmi flotta létrehozása is, amely nyilván növelte hazánk gazdasági súlyát a Monarchián belül.

15 E gazdasági, társadalmi folyamatok mellett létezik még egy jelenség, amely mindennél jobban igazolja a magyarság érdeklődésének növekedését a tengerek felé; a magyar sporthajózás feltűnése az Adrián és a világ tengerein. E jelenséget a századfordulón folytatott magyar tengerkutatás kiemelkedő