Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Kalocsai Péter: A vidéki közúti vasutak és az urbanizáció a dualizmus korában
megmaradt a középkori települési viszonyok folytonossága, a kis és közepes nagyságú falvak, valamint a polgári múltú iparos és kereskedő városok léteznek. A török uralom alá került területeken, ezek közül is leginkább az Alföldön, elpusztult a középkori településhálózat. Több falu lakossága egy közeli, nagyobb településre költözött át, amelynek területe, lakossága így jelentősen megnövekedett. Ezért az Alföldön ritkább a településhálózat, de nagyobb lélekszámúak a települések (pl. óriásfalvak). Alföldi sajátosság a városi keretben folytatott agrártermelés. 2 A városi tömegközlekedés feltételei A dualizmus kori Magyarországon a Béccsel kötött politikai megegyezés és a gazdasági fellendülés következtében felgyorsult az urbanizáció, ez egyrészt a városi lakosság nagymérvű emelkedésével, másrészt a települések városias jellegének növekedésével járt együtt. A városok népességének gyarapodása elsősorban a migrációnak, kisebb mértékben a környező települések bekebelezésének, s a természetes szaporodásnak volt köszönhető. Számos városban kiépült a kor modern infrastruktúrája, a korszerű vízvezeték- és csatornarendszer, a burkolt út- és járdahálózat, a közvilágítás, a villany- és gázvezeték. A városok épületei egyre magasabbak lettek, s egyre korszerűbb építőanyagokból (kő, tégla, cseréptető) készültek. Fontos városfejlesztő tényező volt a vasút, s ennek következtében az új ipari üzemek, gyárak megjelenése. Leginkább a vasúti csomópontok, valamint a különböző táj- és gazdaságföldrajzi területek találkozásánál lévő városok fejlődtek gyorsabb ütemben. A dualizmus kori urbanizációnak, modernizációnak fontos részét képezte a városi közlekedés fejlődése, a tömegközlekedés megteremtése, kiépítése is. E korban a fogatolt járműveken kívül kerékpárok, autók, kisebb mértékben motorkerékpárok, tehergépkocsik játszottak szerepet a városi közlekedésben. A modernizáció révén a fogatolt járműveket, ha lassan is, de kezdték felváltani a géperejű közlekedési eszközök. 1908-ban Magyarország városaiban kereken 500 automobilt tartottak nyilván. 3 A korszak kezdetén a városi közlekedés még kevésbé volt szabályozott. A járművek a „Balra tarts, jobbra előzz!" elv alapján közlekedtek. Az 1890. évi I. törvénycikk szabályozta először törvényileg ezen közlekedési elvet. 4 A képviselő-testületek szabályrendeletekkel igyekezték meghatározni a helyi közlekedés egy— eg}' szegmentét (bérkocsi-, omnibusz-, kerékpár-szabályrendelet, a hidakon való közlekedés szabályozása stb.). Még a 19. században megjelentek helyi kezdeményezésekre az első közlekedési jelzőtáblák („Lépésben hajts!", sebes hajtást tiltó 5 ) is. Országosan a belügyminiszter először 1897-ben a kerékpárosfi , majd 1910-ben az automobil-közlekedést szabályozta. 7 A városi tömegközlekedés kialakulásának előfeltétele, hogy a település egy bizonyos fejlettségi szintet — 10 000 fő körüli lakos, megfelelő infrastruktúra, közművesítés, közvilágítás, burkolt úthálózat - elérjen. Megteremtése tehát függött egyrészt a városiasodás fokától, másrészt a polgárság igényességétől s tehetősségétől - mint számba jöhető fizetőképes utasoktól — is. Kiépülését a település területének, lakosságának, közpond funkcióinak további gyarapodása, a meginduló gyáripari tevékenységhez kapcsolódó rendszeres munkába járás is sürgette. Az első tömegközlekedési járatok a belvárosokat a
