Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)

Gazdasági, hadügyi kérdésekről - Eperjesi László: A fiumei kikötő Magyarország nemzetgazdaságában

A kikötő kiviteli forgalma Ha Fiume kiviteli forgalmának összetételét vesszük szemügyre, a következő főbb csoportokat különböztethetjük meg: 1. élelmiszeripari cikkek, 2. erdőgazdasági cikkek és faáru, 3. ásványok és vegyészed anyagok, 4. vasipari cikkek, 5. egyéb nyersanyagok. A századfordulótól kezdve a kikötő legtekintélyesebb forgalma a cukorexportban mutatkozott. Szinte a teljes magyar export Fiúmén keresztül bonyolódott le. Ugyancsak Magyarországról származott Fiume teljes lisztexportja. Ennek az exportnak érdekessége, hogy ezt szinte teljes egészében Isztriába és Dalmáciába szállították. A századfordulótól kezdve lisztben és mezőgazdasági cikkekben Magyarország majdnem teljes exportfeleslegét a Monarchia másik fele vette fel, nyugat-európai piacokra csak töredék jutott. A századfordulótól a kormánypolitikát a fiumei kikötő fejlesztésénél tehát már nem csak a gabonaexport növelésének szándéka mozgatta, mint az 1880-as évek elején. Az 1880as évek kezdetétől a fiumei ldkötő gyorsabb ütemű kiépítésére és a magyar tengerhajózás fejlesztésére gazdasági kényszerpálya, a magyar agrárexport elsősorban a gabonaexport érdekei ösztönözték a kormánypolitikát. Németország védővámos gazdasági politikája 1879ben elzárta a magyar gabonaexport szárazföldi útját, Anglia, Franciaország és Hollandia felé csak az Adrián juthattunk ki. A századfordulótól a magyar agrárexportban már a cukor és a másik árutömeg-csoport, a faáruk játsszák a főszerepet, az importban viszont a rizs és a kőolaj. Magyarország 1,2 millió tonna faexportjából 220 ezer tonna esett Fiúméra. Tekintélyes forgalom alakult ki — az ugyancsak kizárólag Magyarországból származó - papiros-anyagban, dongában, vasúü talpfában és fabútorokban, összesen mintegy 1 800 tonna. Az összes magyar vasúti talpfa és dongaexport kétharmad része Fiúmén keresztül bonyolódott le. A harmadik csoportban - ásványi és vegyészeti anyagok - tömegénél fogva elsőrendű szerepet játszott a magnezit-export, a parafinexport, és a finomított kőolaj exportja. Vasipari cikkekben a fiumei kikötő bonyolította le a teljes magyar export kilencedrészét, gépekben annak nyolcadrészét, pamutárukban annak hatodrészét, kikészített bőrben annak kilenced-részét. (668 ezer tonna). Végül Fiúméra esett a nyersbőrexport huszadrésze (746 tonna) és a nyersdohány-export hetedrésze (4 912 tonna.) Az első világháborút megelőző évtizedben Magyarország exportjával a fiumei kikötőn keresztül a világ minden fontosabb piacát felkereste. A kikötő forgalmának mintegy ötödrésze a magyar, olasz és osztrák tengerparttal bonyolódott le, és ez a kapcsolat Fiume gazdasági életének, gyáriparának is a súlypontját jelentette. A távolsági forgalomban Fiume döntően közvetítő és szállítmányozási tevékenységet fejtett ki. Számottevő forgalom bonyolódott le Fiúmén keresztül a szárazföldön és tengeren egyaránt megközelíthető nyugat-európai államokkal. Magyarország egész olasz, francia, spanyol és holland árucseréje Fiúméra koncentrálódott. A kelet-európai államok közül Görögországgal volt a legélénkebb az összeköttetés, míg a skandináv államokkal és Romániával egészen csekély volt a fiumei kikötő forgalma. 1913-ban a kikötő összforgalmának mintegy a fele az európai államokkal bonyolódott le. Az interkontinentális forgalomban leginkább Ázsia, pontosabban India részesedett, utána legjelentékenyebb az észak-afrikai tengerparttal folytatott árucsere és bár kisebb, de még mindig jelentős volt az észak-amerikai forgalom is. Dél-Amerika és Ausztrália kevésbé