Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Dr. Íjjas Gáborné: A reformkori vegyészet nagy alakjai Magyarországon 34
DR. Í.IJAS GÁBORNÉ A REFORMKORI VEGYÉSZET NAGY ALAKJAI MAGYARORSZÁGON A XDC. század elején a nyelvújító mozgalom hatására a kémia nyelve is átalakul. Ebben az időben hazánkban még a latint használták hivatalos nyelvként. Latin vagy német volt a tudomány, az oktatás nyelve is. Az irodalom és a tudományok műveléséhez nélkülözhetetlen szavak egy része hiányzott a magyar nyelvből. Szükségessé vált nyelvünk fejlesztése: a nyelvújítás. A nyelv megújítását KAZINCZY FERENC és baráti köre - CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY, KISFALUDY SÁNDOR és FAZEKAS MIHÁLY kezdeményezte. KISFALUDY SÁNDOR azt írta: "Most van ideje, hogy hazájáért, nemzetéért, nyelvéért minden hazafi tegyen, amit tehet. Amely nemzetnek nyelve nincs, annak nincs hazája, csak szállása. Nem a föld, nem a folyók tartják össze a nemzetet, hanem a nyelv. A magyar kenyeret is alig kérhet magyarul az ő idegeneket tápláló és gazdagító fővárosaiban. Az a nyelv egy nemzetnek, ami a napfény az eleven világnak." A természettudományok művelői is megpróbálták a magyar nyelvet szakirodalmunkban fölhasználni. Ők tapasztalták a legjobban, hogy e célra valóban kevésbé alkalmas. A kémiai magyar szakkifejezések első alkotói A tudatos kémiai magyar szaknyelv megteremtésére irányuló első jelentős lépést NYULAS FERENC (17581808), Erdély főorvosa tette meg az "Az Erdély országi orvos vizeknek bontásáról közönségesen" című könyvének megírásával 1800-ban Kolozsváron. Ez volt az első magyar nyelvű analitikai kémia könyv hazánkban. Ez egy 3 részből álló mű. Nehézségei a bevezetőjéből vett idézetből láthatók: "Nekem többet kellett e munkámban a tárgyszóknak kitételeivel, mint a vizeknek bontásával küszködnöm. Még senki magyarul vizet nem bontott, a kémia is újság nyelvünkben, innen szükségképpen sok új szót kell csinálnom, ha igazán akartam magyarul írni." Könyvének első kötete az ásványos víz analíziséről szól. Tárgyalja az ásványvizekben előforduló anyagokat ("vizeknek bennékeit"), szükséges eszközöket ("a vizek bontásának peszlekeit"), reagenseket ("kémeszközöket"), a víz illó ("repdékeny") és nem illanó ("állékony") alkotórészeinek felismerési módjait. NYULAS FERENC könyvének második kötete szól a "Radna vidéki vasas borvizeknek bontásáról" ebben leírja az általa végzett vizsgálatokat. A harmadik kötetben a "Radna vidéki vasas borvizeknek orvosi erejéről, hasznáról és vélek élésnek módjáról" ír. Kémiai szempontból a második kötet a legérdekesebb, ebben egyéni vízvizsgálatait, a korabeli szakirodalommal néha szemben álló egyéni nézeteit fejtette ki a legnagyobb tekintélyek szavával szemben is, bizonyítja mélyen megalapozott kémiai tudását. Az utókor sok esetben adott NYÚLÁSNAK igazat. SoÓS PÁL marosvásárhelyi egyetemi tanár 1954-ben modern eszközökkel ugyanezeket a vizeket újra elemezte. Eredményei nagymértékben alátámasztják NYULAS adatait. NYULAS könyve analitikai kémia tárgyú, egyetemes kémia területén az első magyar nyelvű könyvet KOVÁTS MIHÁLY írta. 34
