Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Dr. Íjjas Gáborné: A reformkori vegyészet nagy alakjai Magyarországon 34
"GÖRGEY ARTHUR, aki katonatisztből kémikus lett, azután kémikusból hadvezér, a magyar történelem egyik jelentős szereplője és annak legvitatottabb személyisége", írja róla SZABADVÁRY FERENC. "GÖRGEY egész életében a hadi tudománynál többre becsülte a természettudományokat, elsősorban a chemiát és csak kényszerűségből cserélte föl a vegytan-professzori pályát a hadvezérével. Nem ismerek még egy ehhez hasonló példát. A chemia világirodalmában csak egyetlen egy, igazán tudományos értékű kísérleti dolgozatot találunk, amelynek szerzője hadvezér volt. S ez a hadvezér magyar ember, nevezetesen GÖRGEY ARTHUR.", - írta N.KONEK FRIGYES 1916-ban. GÖRGEYNEK katonai, politikusi szerepét, sokan sokféleképpen értékelték, mint vegyészt azonban ma is THAN KÁROLY szavaival jellemezhetjük: "Nem lehet kételkedni azon, ha személyes szerencséjére a tudományos pályán maradhat, később mint búvár és egyetemi tanár egyikévé lett volna a legkiválóbb szaktudósoknak". Végezetül megállapítható, hogy a reformkorban a tudósok elsősorban nyelvi és politikai reformokért küzdöttek, magyarosítással foglalkoztak, így kevesebb idő jutott az elmélyült, nyugodt körülményeket igénylő természettudományos kutatásra, kémiai kísérletezésre. Ennek ellenére születtek figyelemreméltó felfedezések, eredmények a vegyészetben. FRAU DR. GÁBOR IJJASNÉ: DIE GROSSEN PERSÖNLICHKEITEN DER CHEMIE IN DER REFORMZEIT IN UNGARN Es kann festgestellt werden, dass die Wissenschaftler in der Reformzeit vor allem um die sprachlichen und politischen Reformen gekämpft hatten. Sie beschäftigten sich mit der Ungarisierung und wenige Zeit wurde lür die vertieften, die ruhigen Umständen benötigenden wissenschaftlichen Forschungen, lür die chemischen Versuche verwendet. Trotz dessen erfolgten beachtenswerte Entdeckungen und Ergebnisse in der Chemie. Am Anfang des XlX.Jahrhunderts bildete sich die chemische Sprache auch infolge der vom Ferenc Kazinczy geführten Sprachneuererbewegung. Die an der chemischen Sprachneuererbewegung teilgenommenen Wissenschaftler waren: Ferenc Nyulas, wer das erste analytische Buch in ungarischer Sprache im Jahre 1800 geschrieben hatte. Auf dem Gebiet der Universalchemie hatte das erste Buch in ungarischer Sprache Mihály Kováts im Jahre 1807 geschrieben, die von ihm geschafften Kunstwörter sind z.B. "Krummelkürbis" (retorta) "Rändchen" (Fiola), "Vermischung" (Synthesis) "Ausziehung" (Extraktum), "Berührmittel" (Reagent) "Verwand-schaft" (Affinität) "Naturgeheimnis" (Chemie) János Schuster war der Gründer der chemischen Kunstsprache. Die Endung von allen Metallteilen waren beim Schuster zum "any" geworden z.B. das Arsen "himany", der Kobalt "Banyany" das Kalium "hamany" das Natrium "szikany". Die Nichtmetallen bekamen eine "ó" oder "ö" Endung z.B. Brom "bűzlő" der Stickstoff "fojtó" das Jod "iboló" der Chlor "zöldlö" der Sauerstoff "savanyító". Die Kunstsprache von Schuster verbreitete sich auf die Universität der Stadt Pest trotz aller Gezwungenheit sehr schnell. János Schuster war das erste Chemikermitglied der Ungarischen Akademie der Wissenschaften im Jahre 1831. Nach dem Tod von Schuster wurde die chemische Kunstsprache im Jahre 1838 von den neuen Sprachneuerern unter Revision genommen: Die waren Pál Bugát, János Irinyi und Károly Nendtvich. Die Konstruktion der von Ihnen vorgeschlangenen Kunstsprache weicht vom Original wesentlich nicht ab. Die grösste Abweichung stand darin, dass keiner Unterschied zwischen dem Metall und Nichtmetall 37
