Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)

Fejér László: Beszédes József - Egy kiváló társulati mérnök a reformkorban 22

BESZÉDES első műszaki feladatait még mérnöknövendék korában a- Sárvízi-Társulatnál végezte. Oklevele birtokában a fiatal mérnök egyenlőre hátat fordítva a társulati állásnak az ESZTERHÁZY uradalom szolgálatába szegődött. Az ESZTERHÁZY uradalom szintén alapító tagja volt a Sárvízi Társulatnak, de a kezdeti eredménytelenségeket tapasztalva a birtokos jobbnak látta, ha a Sárvíz-Sió-Kapos mentén lévő simontornyai mocsaras birtok lecsapolását BESZÉDES JÓZSEF segítségével saját erőből oldja meg. Amikor BESZÉDES tervét jóváhagyásra bemutatta a Sárvíz-Sió-Kapos szabályozás királyi biztosának ZICHY FERENC grófnak, az támogatójává vált és közbenjárt, hogy BESZÉDES a Sárvízi Társulat megüresedett igazgató mérnöki tisztségét elnyerhesse. BESZÉDES terve a völgy vizeit illetően a következő volt: az eredeti vízfolyás medrét a rátelepített vízimalmoktól megszabadítja, és a malmoktól tehermentesített vízfolyást az elmocsarasodott terület belvizeinek levezetésére használja (ez volt az ún. "fenékcsatorna"), míg a környező mellékvölgyek vizeinek felfogására az előző csatorna vonalával közel párhuzamosan, de magasabban vezetett oldalcsatornát létesít (ez volt az "övcsatorna"), s a máshol megszüntetett malmokat ezen helyezi el. BESZÉDES a kivitel tekintetében a "vízerőveli dolgoztatás" rendszerét alkalmazta, melynek értelmében a szűk méretű mesterséges vezérárok végleges formáját rábízta a vízfolyás mederalakító képességére. Előrelátó tervezés esetén ilymódon igen jelentős földmunka elvégzését lehetett megtakarítani. BESZÉDES vizekkel kapcsolatos tevékenységének alapelve volt, hogy nem elegendő a vizek és folyók kártételeinek elhárítására korlátozni a vízszabályozási munkákat, hanem a nemzet gazdasági felemelkedése érdekében a vizek minél teljesebb körű hasznosítására kell törekedni. A helyzetet úgy ítélte meg, hogy a mezőgazdaságra építő nemzetgazdaság korántsem használja ki mindazon lehetőségeket, amelyeket a Kárpát-medence vízrajzi viszonyai számára lehetővé tennének. Minden munkájában vissza-visszatérő gondolat, hogy a mocsárlecsapolások, a víziutak széleskörű kiépítése és a mesterséges csatornákra telepített vízimalmok járulhatnak hozzá a gazdasági fejlődéshez. BESZÉDES JÓZSEF vezetése alatt a Sárvíz mentén végzett munkák 1824-ben befejeződtek. A szabályozás királyi biztosa ZlCTTY FERENC gróf a vállalkozás eredményit az alábbiakban ecsetelte az országgyűléshez küldött jelentésében: - a mocsár kiszárításával közel 400 km2-nyi jó széna, illetve gabonatermő területet nyertek a birtokosok, - a Kapós és a Sió Simontornya alatti rendezése lehetővé tette a folyók felsőbb szakaszának rendezését, a lecsapoló csatorna révén Veszprém vármegye legdélibb vidéke kapcsolatba kerülhet a Dunával, hiszen a csatornán szerencsés esetben 500q terhelésű hajók is közlekedhetnek, - a társulati munkákkal egybekötött Duna-szabályozási munkák a Baja-Báta-Mohács közötti szakaszon közel 30 km-rel rövidítették meg a dunai hajóutat. A vállalkozás sikeres fordulata már menetközben mozgósította a Kapos-völgy birokosait. 1821ben itt is megalakult egy társulat, a Kaposvízi Társulat. Míg a simontornyai vízimalom két gátja lezárta az egész völgyet, addig itt szabályozásra gondolni sem lehetett. BESZÉDES JÓZSEF tervei alapján 1835-ig végrehajtott munkálatok a Sió- és a Kapos-mentén rendezték a helyzetet. A lebontott balatonkiliti-i és simontornyai malmok helyett a "félreszorító" csatornákra újabbakat helyeztek. A Kapós és a Balaton vízszinét leszállítva az érintett földbirtokosok közel 500 km2 szántóterületet nyertek. Az elvégzett munkákkal a társulatok működése nem szűnt meg. Az elkészült művek fenntartása és javítása továbbra is a társulatok gondját képezte. A problémák jelentőségét érzékelteti, hogy a pozsonyi országgyűlés 1827-ben BESZÉDES aktív közreműködésének köszönhetően a XXXIII. törvénycikkel sietett rendezni a kialakult helyzetet. 23