Frisnyák Zsuzsa szerk.: Királyi vonatok, udvari utazások (Budapest, 1994)

I. Tanulmányok - Szabó Attila: A Junkers F-13, a "királyi gép"

szállhatott be a repülőgépbe, hogy kalandos küldetésük megkezdődhessen. Az egyik ilyen váratlan esemény még a titkár (valamint a király és felesége) tudomása elől is rejtve maradt, ugyanis a titkár későbbi emlékirataiban nem szerepelt, azaz valószínűséggel nem értesültek róla. A meglehetősen érdekes, "felemás" lajstromjelről, pontosabban annak okáról van szó. A repülőgép törzsén ugyanis a CH-59-es, a jobb szárnyán viszont a CH-66-os lajstromjelölés látható. Az 59-es szám a svájci nyilvántartásban a szárazföldi, a 66-os a vízi (hidroplán) változat nyilvántartására szolgált. Hogyan került hát a vízi repülőgép egyik szárnya a szárazföldi gép törzsére? Az indulás előtti napon egy kisebb hangártűzben az 59-es gép eredeti szárnya megsérült. Mivel a kitűzött időpont igencsak szorított (ehhez hozzájárult a magyarországi politikai változások kedvezőtlen híre is), nem akartak időt veszíteni a bonyodalmas javítással. A Junkers-gépek szárnyát kilenc darab, könnyen oldható, szerelhető hollandi anya tartotta. A megoldás nem váratott sokáig. Az érdekeltek a könnyebb verziót választották: egyszerűen kicserélték a sérült gép szárnyát az épségben maradt (de az ő céljukra alkalmatlan, úszótalpas futóművel szerelt) vízi repülőgép szárnyával. A nagy sietségben még a lajstromjel átfestésére sem maradt idő. A másik izgalmas jelenet közvetlenül a felszállás előtt zajlott le. Ekkor a repülőtér parancsnoka tanúsított megkülönböztetett figyelmet a felszállásra készülődő gép és utasai iránt. Talán neki is szemet szúrt a "vegyes" lajstromjel? Az út - kisebb benzinszivárgástól és a motor rövid idejű rakoncátlankodásától eltekintve- különösebb nehézségek nélkül zajlott le. Az előre kijelölt leszállóhelyen, a Sopron közelébe eső Dénesfán, Cziráky gróf birtokán sikeresen értek földet. A puccs eredménye közismert: a trón helyett újabb, az előzőnél szigorúbb feltételekkel járó száműzetés lett a királyi pár sorsa. Madeira szigetén IV. Károly tüdőbetegsége következtében egy esztendő múlva elhunyt. Nem kevésbé érdekes, viszont annál inkább ismeretlen a repülőgép további sorsa. A dénesfai leszállást követően a repülőgép a magyar állam tulajdonába került, bírói határozattal lefoglalták. Az addigi pályafutása alatt is meglehetősen keveset üzemelt repülőgép egy percet sem emelkedett többé a levegőbe: kiállításról kiállításra vitték a "király óriási fémrepülőgépét", majd legvégül a Közlekedési Múzeumnak ajándékozták. Még élnek közöttünk olyanok, akik látták ideiglenes tárolóhelyén, a mátyásföldi közforgalmi repülőtér egyik hangárjában az ott árválkodó repülőgépet. S végül cáfoljunk meg egy meglehetősen elterjedt, s szinte szájról-szájra hagyományozódó tévhitet, melyet sokszor a szakértők is igazságként könyvelnek el. A Dénesfán leszállt gépet úgy emlegették, mint az első repülőgép-eltérítés főszereplőjét. Nos, ez egyáltalán nem igaz, hiszen a teljes személyzet és az utasok is már a felszállás előtt tisztában voltak vele, hová indulnak és egyáltalán nem akaratukon kívül történt a végcél kiválasztása. Szó sem volt kényszerítésről! Ráadásul - a lefoglalás ellenére- a gépet üzemeltető légitársaság sem károsult, hiszen Zimmermann hazatérte után az előzetesen letétbe helyezett összegből kártalanította a légitársaságot. A repülőgép az eltelt évtizedek ellenére igen jó műszaki állapotban van, s viszonylag kevés munkával repülőképessé lehetne tenni - ha nem akadályozna meg bennünket ennek kipróbálásában az, hogy egy pótolhatatlan történelmi és technikatörténeti ereklyéről van szó. Csodával határos módon élte túl a repülőgép a második világháború bombatalálatait, amelyek például a Karakán vitorlázó repülőgépet forgáccsá szaggatták szét. Amit nem pusztított el a bombák robbanótöltete, majdnem megtették viszont a szabad prédául maradt múzeumban garázdálkodó hívatlan látogatók: a rézből készült műszereken, kezelőszerveken kívül még az utasfülke bársonyborítását sem kímélték. Csak hosszú-hosszú évek után sikerült - akkor sem teljesen hiánytalanul és tökéletesen - a pótlásokat véghezvinni és a repülőgépet többé-kevésbé eredeti állapotának megfelelően helyreállítani. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk pár szót az F-13-asok további sorsáról. Magyarországon az AeroExpressz üzemeltetésében 6 darab gép működött, később a MALERT is használt egyet a Balatonon. A hat AeroExpressz gépből egy baleset áldozata lett, a többit fokozatosan visszavásárolta a fő részvényes Junkers-cég és a világ különböző pontjain még hosszú évekig szolgáltak. A rendkívül jó repülési és üzemeltetési tulajdonságokkal rendelkező repülőgépeket licencben is gyártották és meglehetősen változatos módosításokkal fejlesztették tovább. Nem volt kizárólagos utasgép: teherszállításra, mentőgépként, kísérleti sarkkutató repülőgépként és például erdőgazdasági célokra /vegyszeres permetezés/ is sikerrel használták. Az elterjedt típusokat, gépeket általában az a veszély fenyegeti, hogy nem marad belőlük az utókor számára bemutatható példány, hiszen olyan