Frisnyák Zsuzsa szerk.: Királyi vonatok, udvari utazások (Budapest, 1994)

I. Tanulmányok - Szabó Attila: A Junkers F-13, a "királyi gép"

Szabó Attila A Junkers F-13, a "királyi gép 99 A Közlekedési Múzeum tulajdonában lévő Junkers F13-as repülőgép a fémépítésű közforgalmi, utasszállító repülőgépek legkorábbi képviselőinek egyik ritka, fennmaradt tagja. Otto Reuter vezető tervezőmérnök e típust a Hugo Junkers által már az első világháború kitörése előtt kidolgozott alapelvnek megfelelően tervezte. Reutert korai halála megakadályozta további, vélhetően hasonlóan sikeres típusok megalkotásában. Az első világháború alatt már repültek - szintén Junkers gyártmányú fémépítésű vadászgépek, például a J-4-esek, de kiemelkedő eredményt nem értek el. A békekötést követően kerülhetett sor az első utasszállító fémgép forgalomba állítására. Ez lett a Junkers J-l-es "pléhszamár" korszerű utódja, az F-13-as. A Wright-fivérek világelsőségét jelentő Kitty Hawk-beli felszállását /1903.dec.l7./ követő évtized még a kísérletek -eredmények és kudarcok- kora volt, ezért 1914-ig nem beszélhetünk polgári légiforgalomról. Az első világháborút követően viszont - nagyrészt a haditechnika korszerűsítése érdekében végrehajtott fejlesztések következtében - már rendelkezésre álltak a megbízható, nagy teljesítményű repülőgépek - és mellettük ott voltak a munka nélkül maradt volt katonai pilóták. Minden feltétel adott volt tehát, hogy megindulhasson a polgári légiközlekedés, az utasrepülés. Magyarországon egy kissé más volt a helyzet, pilóták itt is akadtak szép számmal, de gépek nem voltak. Nem is lehettek, ugyanis a győztes hatalmak előírásai szerint, a háború vesztes országaiban - így hazánkban is - minden repülésre alkalmas szerkezetetmeg kellett semmisíteni. Egészen kis teljesítményű, csak sportrepülésre használható gépeken kívül nem volt szabad repülőgépeket építeni, beszerezni. A békeszerződés áldozatává vált a tiszavirág-életű MAEFORT, hazánk első légiforgalmi vállalata is. Hosszú hónapok, évek elteltével a tilalmak enyhültek, magyarországi, vállalkozó szellemű, tőkével rendelkező személyek is belevághattak a légiforgalmi társaságok, részvénytársaságok alapításába és működtetésébe. Rövid időn belül két légitársaság alakult meg. A konkurens vállalatok közül az AeroExpressz pár éves üzemeltetés után megszűnt. A MALERT -jelentős tőkefrissítést és átszervezést átvészelve- egészen a második világháború végéig szolgálta a polgári légiközlekedést, s az AeroExpressz felszámolása után az egyedüli magyar légiforgalmi vállalatként működött. A Junkers repülőgépek szempontjából a korábban megszűnt AeroExpressz vállalat játszik számunkra érdekesebb szerepet, ugyanis a nevezetes F-13-as típusú gépeket ők alkalmazták a magyarországi sétarepüléseik, postaszállításaik és a Budapest-Bécs távolsági összeköttetéseik céljára. A kecses vízirepülőgépek a Gellért-szálló előtt elhelyezett kikötőtutajokról indultak útjaikra. A "nővér", a Tante Ju (Junkers Ju-52/3m) a harmincas évek közepétől a MALERT színeiben repült és egy kivételével a második világháborúban teljesedett be a sorsuk. A Duló Mihály parancsnoksága alatt repülő gép még békeidőben, leszállás közben Nagyváradon szenvedett katasztrófát. Az AeroExpressz nem vásárolt zsákbamacskát, amikor az F-13-asok mellett döntött, ugyanis az első repülőgépei érkezése /1922/ előtt egy évvel már "bizonyított" a típus... Lehet, hogy a király hű /legitimista/ beállítottságú Jankovich-Bésán Endre /az AeroExpressz alapítója/ a "királypuccs" gépét vette mintául, amikor kiválasztotta leendő légiflottája repülőgépeit. Az eredeti a Közledési Múzeum állandó kiállításában /Petőfi Csarnok/ látható gép - bár igazi "kékvérű" F-13-as - nem a volt AeroExpressz állományból származik. A nevezetes repülőgép kalandos körülmények között már 1921-ben az országba került. IV. Károly, az utolsó magyar király bár lemondott a trónjáról, 1921-ben két alkalommal is megkísérelte Horthy kormányzótól visszaszerezni a hatalmat. A második kísérlet - araelyhez a "budaörsi csata" is fűződik - során szerepelt a repülőgép, ugyanis a Svájcban élő király, felesége Zita királyné, a király titkára, és a "királypuccsot" előkészítő katonatisztek Zimmermann német Junkers-pilóta közreműködésével e gép fedélzetén repültek Svájcból Magyarországra. Az Ad Astra Aero légiforgalmi vállalat két darab Junkers-gépet bérelt a Junkers-konszerntől. Az egyik vízi fel- és leszállásra alkalmas hidroplán, a másik - a "mi gépünk"- szárazföldi, kerekes futóművel ellátott gép volt. A svájci pilóták típus átképzésre használták a Zimmermann gyári berepülő pilóta felügyeletére bízott repülőgépeket, emiatt mindkét repülő kétkormányos, oktatásra alkalmas felépítéssel készült. A magyar katonatisztek - lehetőségek szerint inkognitójukat megőrizve - a szárazföldi gépet szemelték ki a leendő királyi utasgépnek. Tudták, hogy a leszállóhelyük legelő, mező lesz és nem vízfelület. A királyi pár kísérőikkel kisebb akadályok után