Vágvölgyi Ádám: Junkers F-13. A Junkers repülőgépek története 1909-től 1932-ig (Budapest, 1990)
A Junkers-gépek felépítése
A szovjet DERULUFT légiközlekedési vállalat kívánságára szántalp és kerekes futómű kombinációjából álló speciális futóművet fejlesztettek ki. A kerekeket a szántalpak között a pilótaülésből tudták igény szerint behúzni vagy kibocsájtani. Négy párnázott ülés. . . A repülőgép utaskabinjába négy párnázott ülést építettek be, amelyek közül az első kettőt ki lehetett venni azért, hogy a nagyobb helyet igénylő szállítmányokat vagy a pótüzemanyagtartályt is elhelyezhessék. A kabin elülső falán kis tolóablak tette lehetővé az utasok pilótákkal való szóbeli érintkezését. Az utaskabinba kívánság szerint belső világítást és fűtőberendezést is beszereltek. Az utasfülke mögött csomagtér állt rendelkezésre. Az F-13 repülőgépet gyártása során csekély mértékben, de többször is módosították. Az első 1919-ben épített F-13 változatok 160 lóerős Mercedes D. III.a vagy 185 lóerős BMW III.a motorral voltak felszerelve, amelyek még a háborús, katonai készletekből származtak. Junkers-motorok. . . 1923-ban gyártották az első L-2 típusú és 1926-tól kezdve az L-5 típusú Junkersmotorokat. A motorok indítása eleinte a légcsavarok kézi körülforgatásával végzett megszívatással és indítómágnessel, később sűrített levegővel történt. A négyütemű motorok gyártása eredetileg nem volt Junkers munkatervében. A repülőmotorok hiánya azonban egyre nagyobb lett és miután más vállalatok nem álltak rá ilyenek gyártására, Junkers az 1915 óta szünetelő Motorenbau GmbH gyárát 1923-ban újra beindította. Mivel ott már korábban a BMW motorokhoz alkatrészeket gyártottak, kézenfekvő volt, hogy az új repülőmotor kifejlesztésénél az ott szerzett tapasztalatokat használja fel. így az L-2 Junkers-motor azonos furattal és lökettel készült, mint a BMW III.a, és az L-5 pedig mint a BMW IV. motor. Az L-2 típus vízhűtéses, hathengeres soros motor volt, 19 liter hengerűrtartalommal, 265 lóerő teljesítménnyel. Ebből a típusból 1925-től havonként 60 darab készült. Az L-5 típus ugyancsak vízhűtéses, hathengeres soros motor volt, de 23 liter hengerűrtartalommal és 310 lóerő teljesítménnyel. Ebből 1934-ig 1000 darabnál többet gyártottak. Az L-2 és L-5-ősök tervezője dr. Otto Moder volt. A lajstrom-jelek gyakran változtak. . . Az F-13 típus lajstromozása és névvel történt megjelölése több alkalommal megváltozott. A német légijármű nyilvántartás szerint az 1919. és 1934. között 110 darab F-13 típusú repülőgép részére adtak ki légiforgalmi engedélyt és lajstromjelet. 1919-től 1933 júliusáig „D" felségjellel (D = Deutschland) és azonosító számmal voltak a gépek megjelölve. (D-l-tői D-3466 jelzésig). A számjelzést később betűkre cserélték fel. így kapta például a „Karmingimper'' elnevezésű F-13 gép (gyártási száma: 2032) i az 1929 márciusában kiadott előző D-l579 lajstromjele helyett 1934 márciusában a nemzetközi megállapodásoknak megfelelő D-OVUM lajstromjelet. Azoknak a gépeknek, amelyek nem hagyták el repülőtéri körzetüket, nem volt szükségük lajstromjelre.
