Vágvölgyi Ádám: Junkers F-13. A Junkers repülőgépek története 1909-től 1932-ig (Budapest, 1990)

Irány: a korszerű utasrepülőgép

továbbiakban olyan típus megjelölést kívánt bevezetni, amely a repülőgép felhasználási területére is utal. (Pl. F = egymotoros forgalmi repülőgép, T = sportrepülőgép, R = óriás repülőgép, G = nagyrepülőgép.) Ezzel a fémburkolatú, kabinnal ellátott és önhordó szerkezettel kialakított repülőgéppel létrejött a mai napig is működő polgári repülőgépek ősmintája. (31. ábra, XVI. o.) Ezt a repülőgépet az egész világon úttörőként könyvelték el és nem csak Európában, hanem az egész világon technikai szenzációnak számított. Otto Reuter mérnöknek, az F-13 gép alkotójának munkája a gép sikere szempontjából döntő volt. Sajnos a nagyszerű alkotó már 1922. január 12-én meghalt. A zseniális konstruktőrnek az F-13 megalkotásában munkatársa volt Ernst Zindel mérnök, aki Reuter halála után utódja lett. Zindel volt később a Ju-52/3m nevezetes repülőgép tervezője. Az első J-13 gyári jelzésű, F-13 típusjelű repülőgépek. . . A Junkers művek kimutatása szerint 1919 szeptember végéig két darab J-13 repülőgépet állítottak elő, a J-l3/1 és a J-l3/3 számú gépeket. J-l3/2 számú repülőgép az üzem nyilvántartásában nem szerepelt, s feltételezhető, hogy ezt a gépet csak egyes részeiben építették meg és szilárdsági vizsgálatok céljára használták fel. A nyilvántartásban szereplő két repülőgép a J-13/1 D-183, később D-l lajstromjelű 531 gyártási számú „Herta", későbbi neve „Nachtigall" és a J-13/3, 533 gyártási számú „Annelise" voltak. Annelise a világvándor, „sajtóhiba" a Junkers-családban. . . Az „Annelise" repülőgéppel az első sikeres repülésre 1919. június 25-én startolt Monz berepülő pilóta. (32. ábra, XVIII. o.) Még ezen a napon további négy próbarepülést végeztek különböző terheléssel. A repülőgépet Junkers leányáról nevezték el „Anneliese"-nek. Amikor a nevet a gépre felfestették, a névből egy „e" betű kimaradt és „Anneliese" helyett „Annelise" került a gépre. Nem javították ki, így maradt meg hibás formájában. 65 kilón alul nem utas az utas. . . Az „Annelise" 1919. szeptember 13-án Monz berepülő pilótával és hét utassal a fedélzeten Dessau felett új magassági rekordot állított fel. Egy 220 lóerős BMW III.a motorral 86 perc alatt 6750 méter magasságot ért el. Ennél a rekordnál azonban csak hat utas részvételét ismerték el, mivel az egyik utas kevesebb, mint 65 kilogrammot nyomott. A teljesítményt világrekordként nem jegyezték, mivel Németország akkor még nem kapta vissza FAI tagságát. (FAI = Fédération Aéronautique Internationale; Nemzetközi Repülőszövetség.) Az „Annelise"-t még 1919-ben eladták a német Közlekedési Minisztériumnak. A következő években feltehetőleg külföldön üzemeltették, mivel ezen időszak alatt 533 gyártási számú F-13 repülőgép nem szerepelt a németországi lajstromban. Az 1921. évben azonban már DZ-41 lajstromjellel a Danziger Luftpost légiközlekedési vállalatnál repült. 1923 októberében a repülőgépet Lengyelországnak adták át. Ott kapta a „Gustaw" elnevezést és először a PP-ALG, P-PALG és később a SP-AAG