Vágvölgyi Ádám: Junkers F-13. A Junkers repülőgépek története 1909-től 1932-ig (Budapest, 1990)
Az első kísérletek
Tömeggyártás, csereszabatosság. . . Figyelembe kell venni azt is, hogy korszerű gyártási módszereknél, a tömeggyártás, a csereszabatosság, szabványosítás és a gépi munka széleskörű felhasználása csak fémépítés során jöhet tekintetbe. A fémnek minden előnyével szemben két hátránya van. A faszerkezet építése kisebb gyártási költséget igényel. Ez a megállapítás azonban csak kis mennyiségű építés mellett érvényes, tömeggyártásnál nem. A fa kisebb térfogatsúlyú, mint a fém, de az utóbbi előnyösebb szilárdsági tulajdonságai ezt ellensúlyozzák. A vastag szárnyprofil alkalmazásának ötlete — amikor Junkers a vastag szárnyprofil alkalmazását szabadalmaztatta — már nem volt teljesen új. Franciaországban az ,, Antoinette Aeroplán Ateliers" repülőgépgyár konstruktőre Leon Levavasseur is jelentett be szabadalmat vastag szárnyprofil alkalmazására. A szabadalmi levelet 1910. július 1-én kapta meg. Junkers öt hónappal megelőzte. (5. ábra, IV. o.) Levavasseur szabadalmazott gépével a francia hadügyminisztérium által kiírt „Concours militaire de 1911" pályázaton kívánt résztvenni. A gépen külső merevítőhuzalt nem alkalmazott, a feszítőkábeleket a szárny belsejében helyezte el. (6. ábra, V. o.) A robusztus egyfedelű gép szárnya a szárnytőnél 4 méter széles és 70 centiméter magas volt. A 60 lóerő teljesítményű Antoinette motorja, az üzemanyagtartállyal együtt a borított törzsben volt elhelyezve. A „Monobloc"-nak elnevezett első szabadonhordó szárnyszerkezettel megépített repülőgép, többszöri módosítás után sem volt repülőképes. (7. ábra, V. o.) Junkersnek az a célja, hogy az általa megépített önhordó szárnyú egyfedelű legyen az első, amelyik repül is, igen elérhetetlennek látszott. A megvalósítást különösen megnehezítette az, hogy gépét teljesen fémből akarta megépíteni, fémet pedig az akkori repülőgépépítési technológia még csak néhány szerkezeti elemnél alkalmazott. A barátok aggódnak. . . A teljesen fémből épített repülőgép ötlete olyan volt, amit akkor mindenki lehetetlennek tartott. Junkers-től barátai meg is kérdezték, hogyan jött arra a gondolatra, hogy ilyen fantasztikus problémával foglalkozzon. Vasból nem lehet repülőgépet építeni, a repülőgépnek — hogy repülhessen — könnyűnek kell lennie. A duralumíniumot ugyan A. Wilm már 1907-ben előállította, de ipari alkalmazására még nem került sor. Azt is szemére vetették a bátor konstruktőrnek, hogy a repülőgépgyártás érdekében gyára egyéb területéről elvont eszközök miatt a jól működő motor- és szerkezetfejlesztési tevékenység tönkremegy. Ami Junkerst barátaival szembeállította, az azok gondolkodásmódjából következett. Az ő tevékenységük a széles körben ismert módszerek állandó, változatlan ismétlése volt. Munkáik során új, ismeretlen tényezők nemigen léptek fel. A teljesen fémből épült, külső merevítés nélkül tervezett szárnyszerkezetű repülőgép megvalósítása pedig úttörő feladatot jelentett. Kitör a háború, felfigyel a hadsereg. . . A fémgép építését 1914 májusában kezdték el. Néhány héttel az első világháború kitörése után a Junkers & Co. müveket meglátogatta a hadseregvezetés küldöttsége. A katonák a tiszta fém építésű repülőgép iránt érdeklődtek. Annak ellenére, hogy a
