Vágvölgyi Ádám: Junkers F-13. A Junkers repülőgépek története 1909-től 1932-ig (Budapest, 1990)

Az első kísérletek

1913. január 27-én Lucien Mild pilóta a Reissner-repülőgéppel az Aachen melletti Branderheidén lezuhant és meghalt. Szabadalmazott szárnyak. . . Junkers még 1909-ben szabadalmat jelentett be repüló'géphordfelület új kialakítására, melyre a szabadalmi levelet (DRP-Nr. : 253788) 1910. február 1-én adták ki. (4. ábra, IV. o.) Az új hordfelület lényege a szárny vastag szelvényű kialakítása volt. Elképzelése szerint a repülőgép szerkezeti elemeit, a hajtóművet, az üzemanyagtartályt, a hasznos terhelést és a gép személyzetét a hordfelületben kell elhelyezni. Ez a megoldás azonban csak egy viszonylag nagyméretű repülőgépnél valósítható meg. Junkers célja éppen ez volt, egy gyors és gazdaságosan üzemelő forgalmi nagyrepülőgép megépítése. Eleddig a repülőgépek szárnyszerkezetei vékony szelvénnyel épültek, ezért mivel merevségük igen kicsi volt, a szárnyakat külső huzalokkal dúcokhoz kellett kimerevíteni. Ez a megoldás a nagy légellenállás miatt kedvezőtlenül befolyásolta a repülési teljesítményeket. A vastag szelvényű profillal kiképzett szárnyszerkezet belsejében a szárny merevségét biztosító tartószerkezetek is elhelyezhetők. A külső merevítő elemek elmaradása lényegesen csökkenti a repülőgép légellenállását. Junkers a szélcsatornában végzett aerodinamikai kísérletek során meggyőződött arról, hogy a vastag szelvényű szárnynyal kapcsolatos elképzeléseit meg tudja valósítani. A tiszta fém. . . Először egy önhordó — a kalorifereket készítő gyárában a fémfeldolgozásban szerzett tapasztalatokkal — tiszta fém, egyfedelű repülőgépet kívánt elkészíteni. A fém építőanyagkénti alkalmazását az alábbi szempontok igazolták. A fa nem homogén anyag, ezért már a beszerzésekor is válogatni kell. A beszerezhetőség pedig bizonytalan, nem csak a minőség, hanem a mennyiség tekintetében is. Ezen kívül tűzveszélyes, korhadásnak van kitéve, szilánkokra törik, hőmérséklet és nedvesség hatására a farészek alakjukat és méreteiket megváltoztatják, ami az anyagban káros feszültségként jelentkezik. Az alak kis változásai is kedvezőtlenül befolyásolhatják az aerodinamikai tulajdonságokat. Nem úgy a fémszerkezetek, amelyek hosszabb élettartammal, csekélyebb javítási és karbantartási költséggel és az időjárással szemben nagyobb alaktartóssággal rendelkeznek. Az előzőekhez csatlakoznak a gyártási szempontok. Fémszerkezetnél a tervezők szabadabbak a méretekés az építési formák kiválasztásában. A fa csak meghatározott, természet által adott nagyságban és alakban, míg a fém nagy változatosságban, minőségben és méretben áll rendelkezésre. A fa alakíthatósága korlátozott, míg a fém tetszőleges formában alakítható sajtolás, kovácsolás, öntés és hengerlés útján. Az egyes szerkezeti elemek egymással való összekötésének lehetősége fánál ragasztással, csapolással, csapszeggel korlátozott és sokkal kevésbé megbízható, mint a fémnél a hegesztés, szegecselés, csavarozás és forrasztás. A szilárdsági tulajdonságok a homogén anyagú fémnél mindenkor megállapíthatók, míg a fa anyaga fölöttébb inhomogén, s ezért a faszerkezetek építésénél sokkal nagyobb biztonsági tényezővel kell számolni.