Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)
I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése
A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNF.LM E pontosan megfigyelni nem tudták. A meglepődölt és megsértődött városháziak erre nem voltak elkészülve. Tanácstalanul néztek a vágtató Beyse után. Elrobogott a mondott helyre, ahol szinte azzal fogadták Beysét: «Az előbb itt voltak a várostól és...» de nem fejezhették be a mondókájukat, mert Beyse keményen rájukrivallt: «Ne figyeljenek senkire! A munkát folytassák!» Onnan elvágtatott a debreceni vonalág irányába. Valahogy úgy látszik ,hogy a városházbeliek «legilledelmesb» hangon nagyon felingerelhették Beysét, mert mikor az Oláh majorhoz érkezett és ott egy lovas kerületi biztost látott, azonnal meghagyta neki, hogy «azt a bizonyos három embert, azonnal keresse meg és tüstént távolítsa el, ha a vasúti munkát le akarnák tiltani». A biztos a parancsnak engedelmeskedvén, — rohant a «három ember» irányába az Almay-kerthez, de már a mérnöknek és a városi pallérnak csak lúilt helyét találta, mert egyéb hivatalos dologban eltávoztak. Csak Staffenberger István szószóló lába vert gyökeret a hallatlan sérelem miatt. Eltűnődve azon gondolkozott, hogy vájjon: most mit lehetne csinálni? Tűnődéséből a vágtató biztos riasztotta föl. Pontosan előtte állította meg tajtékzó lovát és kérdezte: «IIol az a három ember, akit el kell innen távolítanom?» Staffenberger bosszúsan nézett föl a biztosra és magát türtőztetve azt válaszolta: «Az egyik én vagyok. Szabad királyi Pest. városa szószálója». — Mire a biztos nyelt egyet, megfordította lovát és köszönés nélkül visszavágtatott Beyséhez. Kisvártatva Beyse ismét feltűnt és csak úgy a lóhátról kiáltott le a falfehér Staffenbergerhez: «Na mit áll itt, talán a munkát itt is meg akarja szüntetni?» A szószóló, — nehogy újabb bántalomra okot adjon — egy hangot se szólt. Ebből a kínos esetből Pest városa a megalázott és mélyen megsértett választópolgárság nevében, de különösen Staffenbergert ért inzultus miatt a nádorhoz fordult egy nagy, kilencoldalas felterjesztéssel 7 0) kérvén, hogy Beyse és a társaság önkényeskedését szüntesse meg, illetve adjon engedélyt, hogy Beysén a város tanácsának határozatát végrehajthassák. (Ez a határozat Bevsét arra kötelezte, hogy jelenjen meg a választópolgárság színe előtt és kérjen Staffenberger István szószólótól bocsánatot.) A helytartótanács a panaszt megküldte a vasúttársaságnak. A kivizsgálással pedig Szekrénvessy Endre városkapitányt bízta meg, akinél Beyse azzal védekezett, hogy ő nem ismerte Staffenbergert és a többi urakat, csak azt látta, hogy beleavatkoznak az ő dolgába és a munkát hátráltatják. <°) Szab. kir. Pest város 16737-17079/1844, 1457/1845. Található azonkívül a M. Kir. Orsz. Levéltár Hit. F. 31 P 45. 27582/1845. sz. alatt. 88
