Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

IX. RÉSZ. Egyesületek, Klubok és Szövetkezetek. Magyar Vagónlakó Testület

RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS EGYESÜLET alapszabályokat hivatalos úton a kereskedelmi miniszterhez, aki áttette a belügyminiszterhez. De a hozzájárulás késett. Nagy sürgetésre és hírlapi cikkezésre, azzal küldte vissza a polgármester útján a belügyminiszter, hogy x. a meghatalmazás alakja nem törvényszerű, 2. az aláírások nincsenek beigazolva. Az alapszabályokat jóváhagyás nélkül küldték vissza. A «VASÚT» című lap az igazi okot kiszimatolta és «A munkás és gazdája» című vezércikkében így fakad ki: «Azt tekintve nem bánnak-e a vasúti személyzettel úgy, mint rabszolgával és nem mint emberrel? és nem találkozik-e civilisált és alkotmánynok elneveztetni szerető Magyarhonunkban 4 00 országgyűlési képviselő közül egyetlen humánus hazafi sem, ki ezen rabszolgarendszert egy arra vonatkozó és üdvös törvényjavaslatával megszüntetni igyekezne?» A «Vasút» című lap 1875. szép teher 19-iki száma feltűnő helyen «ÜGYBARATAINKHOZ!» című felhívást intézett abból az alkalomból, hogy nxásodszor is visszaküldték jóváhagyás nélkül az alapszabály tervezetet. Ebben Majerik János felhívja a kartársait, hogy a 66 megbízási íven aláírt 800 vasúti alkalmazott nyilatkozzék, vájjon megbízta-e • szabályszerűen őket az egyesület alapításával? A jóváhagyás tulajdonképpeni akadálya pedig az volt, hogy a kalauzok az alapszabályba belevették «a jogsegélyt», amely a felsőbbségben bizalmatlanságot keltett. Ugyanis ebben az időben a kalauzok szolgai sorban voltak és a bánásmód nem a legszebb volt. Az egyesület alapszabályait (1 — 24 §•) 1873. október havában állították össze és az (alakuló) kalauz scgélyegyíetének «Közlönyé»-ben a «Vasut»ban jelent meg 6 folytatásban. Az utolsó közlemény 1874. okt. 25. r- §• Az egylet célja általában a vonatkísérő személyzet**) érdekeit erkölcsileg emelni és megői-izni, valamint egymásközt egyértelmű és testvéri összetartást előállítani. Továbbá feladata az egyletnek, tagjait minden hivatalos teendőkből származott szerencsétlenségi és betegségi esetekben, vagy oly esetben, ahol a saját állásukat vagy illetményeiket károsítva látnák, tanáccsal, tettel és minden törvényes eszközzel segélyezni. . . 3- §• Az egylet valódi tagjai közé csak a magyar korona tartományok területén levő vasutak véglegesen kinevezett vonatszemélyzete vétetik föl. stb. Belügyminiszter nem hagyta jóvá 'harmadszorra sem az alapszabályokat, mondván: a «jogsegélyezésről szóló pontot hagyj ('de ki».***) Mit írt keserűségében a «Vasút» erre? «Ez annyit tenne: vágjuk le a kenyérkeresőnek jobb karját — s azután hadd menjen az illető számos családjánalc kenyeret keresni. Ez annyit tenne: küldjük a csatába a hadsereget, de hagyjuk a vezénylőt otthon. Szóval e követelmény teljesülése annyit tenne, mint kivájni a lelket a testből — ami által a test azután lassankint megsemmisül. Ez lenne a sora azon egyletnek is, melynek alapszabályaiból a lélek — a jogsegély kihagyatnék». Oldal József. **) Űjabb alapszabályokban „vasúti szolgaszemélyzet". ***) „Vasút" 1874. október 25. 759