Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

VIII. RÉSZ. Hősi halottak és hősök. — Szolgálatközben elszerencsétlenültek. — Vitézek és a háborúban kitüntetettek. — A sport kiválóságai

2. FEJEZET. A biatorbágyi katasztrófa. — Nittinger Ferenc és Vilonya Sándor forgalmi szolgálattevők tragédiája. — Elszerencsétlenült vasutasok névsora. A biatorbágyi katasztrófa vasutas áldozatai. 1931. szeptember 12-ről i3-ra hajló éjszakán egy emberi érzésből kivetkőzött szörnyeteg felrobbantotta a biatorbágyi völgyhidat, melyről a rajta futó gyorsvonat a közel 3o méteres mélységbe zuhant és ott ízzé-porrátört. A szolgálatban volt vasúti személyzet közül szörnyethalt: Morvay Alajos főmozdonyvezető, Nemes Miklós fűtő, Gulyás Sándor vonatvezető, Ivanits József kalauz. Ugyanitt halt meg Kanyó Sándor délivasúti felügyelő, Krecsmarik József Máv. segédtiszt, Deák Domokos segédtiszt, Thott Endre BHÉV. tiszt, Nagy László Máv. asztalos. Budapest Székesfőváros az áldozatok részére a farkasréti temető oldalbejáratához közel a második sorban ingyen sírhelyet adományozott. A vasutasok közül idetemették Kanyó Sándort, Ivanits Józsefet, Deák Domokost, Thott Endrét és Nagy Lászlót. Morvay Alajost Bákospalotán, Gulyás Sándort Kispesten, Nemes Miklóst Bákoshegyen, Krecsmarik Józsefet Pestszentlőrincen helyezték örök nyugalomra. A szörnyű tragédiát a Morvay család elkerülhette volna, hiszen nem is kellett szolgálatot teljesítenie. Egyik kollégája helyett vállalta az utat, mely az örökkévalóságba vitte a derék főmozdonyvezetőt. E szerény mű másik helyén (az 575. oldal előtti műmellékletek között) találjuk meg Morvay Alajost családja körében, a fölöttük levő képen pedig abban a pillanatban, amikor a gyorsvonat a völgyhíd közepére ér, ahonnan lezuhantak. Szándékosan hagytuk ki az összeroncsolt vonatot ábrázoló képet, hogy lelkiszemeink előtt mindig megmaradjon az élő felejthetetlen hős: Morvay Alajos! Soha el nem muló kegyelettel és szeretettel őrizzük a szolgálat hősi halottainak emlékét! 729