Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

VII. RÉSZ. Magyarország vasúti műhelyei. Egyenruházat. Szabad utazás

A HATVANAS ÉVEK MŰHELYEI Északi főműhely. Amikor a magyar állam 1868-ban a budapest-salgótarjáni vonalat megváltotta vasúti javítóműhely még nem volt. A mozdonyok javítását Pesten a kőbányai úton lévő Magyar-Belga gyárban, a kocsik javítását pedig a közelben lévő Magyar-Svájci gyárban végezték. Ez a két gyár 1870Len csődbe került és az állam vette kezelésbe. Az elsőből a M. A. V. gépgyár, az utóbbiból az északi főműhely lett. A két gyár üzemét 18701. aug. elsején Zimmermann Frigyes gyárigazgató vezetésével egyesítették. A címe ekkor a «m. kir. államvasutak gép- és kocsi gyára» volt. A gyárba a kőbányai útról lehetett bejutni és a gyár négy, ez úttal párhuzamosan elhelyezett épületből állt. Ezekben a vagonokat gyártották. A Kőbánya felé eső hosszú épületbe a kovácsok, esztergályosok és a gyár hivatalos helyiségei foglaltak helyet. A későbbi ebédlő-terem helyén volt az anyagszertár. 1873-ban a gyárban tűz ütött ki, s négy párhuzamosan, fekvő szerelő, szin teljesen, leégett. Az újjáépítésnél új anyagraktárt is építették. Fedett helyiség czidőben 12572 m

2 az összes terület pedig 49160 m

2-t tett ki. Fedett helyen 20 mozdony 3i kocsi, szabadhelyen pedig 2 5g kocsi volt elhelyezhető. Minthogy az államvasutak vonalai rohamosan szaporodtak, járműveinek száma mindegyre emelkedett, csak a főműhely maradt meg eredeti méreteiben, tehát 83—84-ben kényszerítő szükségből nagyobb arányú kibővítést határoztak el, ezt i885-ben fejezték be. Ekkor épült*) a 20000 m

2 területen fekvő nagy mozdony szerelő csarnok. 1900-ban a főnök és a felügyelő személyzet száma 92, köztük 19 műszaki alkalmazott. S 4o művezető, 2 5 különféle teendőkkel megbízott egyén és i48o munkás volt alkalmazásban. A műhely területe 162980m

2, a fedett helyiségek 6i4o4m

2. 90 mozdonyt 455 kocsit lehet tető alá állítani, a szabadban 48 mozdony s 280 kocsi volt tartható. A járműveket i3 tolópaddal állították át különböző vágányokra. 1900-ig a kocsik tolatása az udvaron lóerővel történt. Az északi főműhelyben 1890. évben szervezték 12o emberrel a tüzőrséget, azonkívül 7 emberből álló készenlét csoportot is, kik külön helyiségben aludtak, bogv éjjeli szükség esetén azonnal kéznél legyenek. Az éjjeli pótlékjuk 4o kre-t tett ki. Az északi főműhelynek, mint a többi főműhelynek, külön tanonc műhelye van, melynek berendezése mintaszerű. A műhely környékére 54 részben egyenletes részben földszintes lakóházat építettek, szép kertekkel, pázsittal. Ezekben 3a 1 család volt elhelyezhető. Ezzel egyidejűleg 4 osztályú elemi iskolát is állítottak s a telepet fogyasztási szövetkezeti árudával látták el. A munkások közt 1880. évben alakult a «Törekvés dal- és önképzőkör», majd «Temetkező és takarék egyesületek »-et létesítettek. Az első magyar vagongyár igazgatója Müller János volt. Műhelyfőnökök sorrendje: Kappes Károly, Müller János, Podolszky Béla, Bergmann Miksa, Lóránt Marcell, Sáfrán Ferenc.