Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

Báró Szterényi József: Ajánlás

Ennek a szeretetnek és kötelességtudásnak méltánylása, a bizalomnak őszinte viszonzása és ebből folyóan eladdig rendezetlen jogállásának rendezése voltak eszközei a feladat könnyű megoldásának. Ennek a kornak története, mely a magyar vasutasság egyik legmozgalmasabb, legérdekesebb és legtanulságosabb időszakát ismertetné annak hátterével, annak bizalmas részleteivel, eddig még nem volt megírva. Ez a könyv nyújtja elsőnek a múltnak már elfelejtett nagyérdekű anyagát, általában a hazai vasutakat és a vasutas rendet illető gazdag történeti anyagot. Nemcsak a hazai vasutügynek és a vasutas társadalomnak tesz vele megbecsülhetetlen szolgálatot, hanem a tudománynak és a történetírásnak is, melyeknek kitűnő forrásmunkául fog szolgálni. Ami ezt a könyvet különösen érdekessé teszi, gazdag forrás anyagán kívül az, „hogy nemcsak az van benne megírva, ami történt, hanem az is, amiért úgy történt, ahogy történt". Amikor ezt a könyvet anyagánál, és belső értékénél fogva a hazai vasutas társadalomnak és vasutügyünk iránt érdeklődőknek figyelmébe ajánlom, nem hallgathatok el egy személyi vonatkozást sem : a szerző nagy erkölcsi és anyagi vállalkozását, amelyet ebben a munkába fektet. Ritka példája a hivatás iránti szeretetnek, hogy valaki azért szakítsa félbe hivatali pályáját, hogy hivatását nagyobb, — általánosabb keretben szolgálhassa, mint a hivatali élet többékevésbbé szűk korlátai között. Ez az odaadás, ez az áldozatkészség, ez az ügyszeretet elismerést érdemel és én hiszem, jól vélem ismerni vasutastársadalmunkat, hogy ezt a nagy szolgálatot viszonozni fogja a szerző iránt azzal, hogy ezt a kitűnő könyvét szeretetébe fogadja, az ebben a vasutasság iránt megnyilvánuló szeretetet ugyanazzal a szeretettel viszonozza. Budapest, 1937. június havában. II. (Báró Szterényi Józstf.)