Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME. Megelégelték a vörösök uralmát a Dunántulon. A vasutasok az elfojtott keserűség és rossz élelmezés miatt gyakran négyszemközt, néha csoportosan tárgyaltak a kommün tarthatatlanságát. A vasutas ellenforradalom gyökere visszanyúlik a proletárdiktatúra első napjára, sőt talán a forradalom szennyes áradatában felszínre jutott vasutas-szindikátus idejére. Az elkeseredéstől kirobbant vasutas ellenforradalom Szombathelyen 1919 május 3i-én, szombaton olyképpen kezdődött, hogy e njapon a következő nap (vasárnap) miatt kifizetett június havi illetmények fehér pénzben adattak ki, melyért semmit senki már adni nem akart. A szombathelyi vasutasok az állomáson összeverődtek és arról tanácskoztak, mit lehetne tenni, hogy olyan pénzzel fizessék őket, amit mindenki elfogad fizetési eszköz gyanánt. A tömegben egy munkáskülsejű ember megszólalt: «álljon le az egész vasulasság és meglesz ez is. Csatlakozzanak a kinevezettek a munkásokhoz és egész biztosan meglesz az eredmény». Másnap, június 1 -én, vasárnap d. u. 2 órakor Szombathelyről leadtak egy táviratot Budapestre, melyben az állt, hogy «később adandó újabb' táviratra állítsák meg a forgalmat». Ez a távirat Székesfehérvárra az esti órákban meg is érkezett. Ezzel a távirattal kapcsolatban a szombathelyi események megnagyítva, elferdítve, képzelgésekkel és hozzátoldásokkal kiegészítve értek el. Biztosat senki sem tudott. A népbiztosok fülébe jutott szombathelyi rémhírek után Kún Béla, Landler Jenő és még néhány vezető kommunista a Keleti pályaudvarról a kora reggeli órákban külön vonattal Kelenföldön át Székesfehérvár, Veszprém, Celldömölk tervbevett útiránnyal Szombathelyre igyekeztek. A Délivasúton Budán szolgálatba lépő Máté Lerenc, Zábó József és Danzinger Kálmán forgalmi hivatalnokok merész tervet eszeltek ki. Az erőszakkal a vörös hadseregbe bevonultatott hazafias érzésű fegyveres vasutasokat hirtelen összetoborozták. Schneeweisz mozdonyvezetőt beavatták a dologba és felhívták, hogy vegyen fel egy fedett teherkocsit a mozdony mögé, melyben helyet foglalt majd a fegyveres vasutasság és e három forgalmi hivatalnok. Kelenföld állomással megbeszélték, hogy megállás nélkül fognak átszaladni az állomáson Tárnokra, (ahonnan a közben leadott «minden vonatot meg kell állítani» jelzésre, mely mindkét irányból Tárnokon hallatszott), ahol Kún Béláék vonatát a leadott jelzés miatt nem engedték továbbmenni. Azt akarta ez a néhány merész vasutas, hogy hirtelen meglepik Kún Béláék Tárnokon veszteglő vonatát és a benneülőket foglyul ejtik, esetleg ki is végzik. Ámde» Tárnokról az a telefonértesítés érkezett, minthogy a vonatot tovább nem engedik, a magukkal hozott autót kirakták és Budapestre visszatértek a népbiztosok. A szombathelyi események után szimatoló és a vasutasmozgalmakban eddig is élénk résztvevő dr. Wagner Gyula s.-titkár, tart. tisztviselő már 2-án (hétfőn) kiment a győri vonalra biztos hírekért. Ámde a csehek a komárom-bánhidai vonalszakaszt lőtték, s így ugyanaz nap minden eredmény nélkül kénytelen volt Wagner visszatérni Budapestre. A BudapestLerencváros pályaudvarra érkezve, dr. Wagner a személyzeti laktanyában lepihent. Ott aludt másnap, június 3-án déli 11 óráig. Ezalatt 1919 június 3-án, kedden reggel 9 órakor a budapesti üzletvezetőség udvarára véletlenül betévedt egy muzsikus. Bús magyar nótákat 518