Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

OSZTÁLYHARC ALAPJÁN SZERVEZTÉK A VASUTASOKAT minden tekintetben, tehát jövedelmezőség szempontjából is. Az ország népének minden osztály öntudatra ébredt rétege zárt csatasorban szervezkedik és megvívjfl harcát, ha kell vérrel is, de egyelőre vér nélkül. Először a jegyvert szedi el elnyomóitól, eddigi zsarnokaitól. Ez megtörtént a gyönyörű októberi forradalom éjszakáján, amikor kiragadta kezéből Magyarország dolgozó népe a legkegyetlenebb és leghatalmasabb fegyvert: a militárizmust. Most pedig a nagybirtokon, a nagytőkén van a sor; erre szervezkedik Magyarország (dolgozó népe. Hirdetem minden erőmmel, teljes hitemmel és meggyőződésemmel azt, hogy ebben az országban mnidenki boldog, megelégedeti lehessen, hogy ne legyen elnyomó és elnyomott, ne legyen szegénység, ne legyen betegség, de merj ne legyen renyheség, és munkakerülés sem, ehhez csak és egyedül a szociáldemokrácia vezet el. Ezért tehát a vasutasságnalt ott a helye, ahol most megszervezkedik. Az osztályharc alapján álló és a szociáldemokrata párthoz tartozó Magyarországi Vasutasok Szövetségében.*) Ezt írta és írását tett követte. Birki Mihály a vasutasságból kiemelkedő óriási szervező erő volt. Bátorsága és tudása versenyzett egymással. Nagy hibája volt az, hogy szélsőséges irányzatban terelte a mozgalmat, különösen azért, mert a lelke

1 mélyén soha nem volt szociáldemokrata, s így a vörös köpenyben is csak műszociálista volt. Annak az időnek izgató és izgatott atmoszférájában a szelíd bárányok is műtigrisekké váltak. Később egészen felülkerekedtek ezek az eddig meglapuló koncvadászok. Hamarosan összeütköztek a társadalmi renddel, hazával, erkölccsel. Igen hangos műszociálisták lettek. Később, — a felelősségre vonáskor, — már csupa hazafi lett mind. Százezerhez közel volt a vasutaslétszám (beleértve a vasutasmunkásságot is), kik ezidőben a szociáldemokratáknak adóztak. Igaz, hogy hamarosan gondoskodtak a fizetésemelésről. Ugyanis Garami miniszter legelső kötelességévé tette az eltávozott Tolnay helyébe ültetett Vázsonyi J. Jenő elnöknek ,a fizetésrendelés-tervezet azonnali elkészítését Szószerint idézzük Garami szavait: «Eddig a hadseregszállítóknalz volt jó, legyen jó a sorsa ezután a munkásnak és tisztviselőnek is». ' A vasutassággal az 1918. november 19-én megjelent 60. sz. Hivatalos Lapban 39.791. Ein. körrendelettel közölték, hogy Garami Ernő lett a kereskedelmi miniszter. Majd 1918. november i3-án a 61. sz. hivatalos lap szószerint hozza Vázsonyi J. Jenő új elnök hivatalba lépésének ünnepségét. Dr. Gerlóczy Gyula, a pénzügyi főosztály igazgatója üdvözölte az új elnököt, kiemelvén szorgalmát és kvalitásait, ki egész életén át szívvel és lélekkel élt vasutas hivatásának és kartársai boldogulásának. Vázsonyi erre meghatódottan nagy beszédet mondott, melyből óriási betűkkel kiszedve, a hivatalos lapban ezek olvashatók: «Uraiml Nekünk a fegyvert eldobni nem szabad... Le a kalappala vasutasság előtti» — «Boldog, megelégedett embereket lássalc a vasút minden helyén!...» «Hivatalszobám ajtaja mindig nyilm lesz Önök elölt...» «A forradalom nem hatolhat be a hivatali szobákba, nem bonthatja meg a fegyelmet, mely nélkül a vasútat elképzelni nem leheti» «Szentség*) „Vonatkísérő" 1918. november 20. 33 513