Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

OSZTÁLYHARC ALAPJÁN SZERVEZTÉK A VASUTASOKAT minden tekintetben, tehát jövedelmezőség szempontjából is. Az ország népének minden osztály öntudatra ébredt rétege zárt csatasorban szer­vezkedik és megvívjfl harcát, ha kell vérrel is, de egyelőre vér nélkül. Először a jegyvert szedi el elnyomóitól, eddigi zsarnokaitól. Ez meg­történt a gyönyörű októberi forradalom éjszakáján, amikor kiragadta kezéből Magyarország dolgozó népe a legkegyetlenebb és leghatalmasabb fegyvert: a militárizmust. Most pedig a nagybirtokon, a nagytőkén van a sor; erre szervezkedik Magyarország (dolgozó népe. Hirdetem minden erőmmel, teljes hitemmel és meggyőződésemmel azt, hogy ebben az or­szágban mnidenki boldog, megelégedeti lehessen, hogy ne legyen el­nyomó és elnyomott, ne legyen szegénység, ne legyen betegség, de merj ne legyen renyheség, és munkakerülés sem, ehhez csak és egyedül a szociáldemokrácia vezet el. Ezért tehát a vasutasságnalt ott a helye, ahol most megszervezkedik. Az osztályharc alapján álló és a szociáldemokrata párthoz tartozó Magyarországi Vasutasok Szövetségében.*) Ezt írta és írását tett követte. Birki Mihály a vasutasságból kiemelkedő óriási szervező erő volt. Bátorsága és tudása versenyzett egymással. Nagy hibája volt az, hogy szélsőséges irányzatban terelte a mozgalmat, különösen azért, mert a lelke 1 mélyén soha nem volt szociáldemokrata, s így a vörös köpenyben is csak műszociálista volt. Annak az időnek izgató és izgatott atmoszférá­jában a szelíd bárányok is műtigrisekké váltak. Később egészen felül­kerekedtek ezek az eddig meglapuló koncvadászok. Hamarosan össze­ütköztek a társadalmi renddel, hazával, erkölccsel. Igen hangos mű­szociálisták lettek. Később, — a felelősségre vonáskor, — már csupa hazafi lett mind. Százezerhez közel volt a vasutaslétszám (beleértve a vasutasmunkásságot is), kik ezidőben a szociáldemokratáknak adóztak. Igaz, hogy hamarosan gondoskodtak a fizetésemelésről. Ugyanis Garami miniszter legelső kötelességévé tette az eltávozott Tolnay helyébe ültetett Vázsonyi J. Jenő elnöknek ,a fizetésrendelés-tervezet azonnali elkészí­tését Szószerint idézzük Garami szavait: «Eddig a hadseregszállítóknalz volt jó, legyen jó a sorsa ezután a munkásnak és tisztviselőnek is». ' A vasutassággal az 1918. november 19-én megjelent 60. sz. Hiva­talos Lapban 39.791. Ein. körrendelettel közölték, hogy Garami Ernő lett a kereskedelmi miniszter. Majd 1918. november i3-án a 61. sz. hivatalos lap szószerint hozza Vázsonyi J. Jenő új elnök hivatalba lépésé­nek ünnepségét. Dr. Gerlóczy Gyula, a pénzügyi főosztály igazgatója üdvözölte az új elnököt, kiemelvén szorgalmát és kvalitásait, ki egész életén át szívvel és lélekkel élt vasutas hivatásának és kartársai boldogulá­sának. Vázsonyi erre meghatódottan nagy beszédet mondott, melyből óriási betűkkel kiszedve, a hivatalos lapban ezek olvashatók: «Uraiml Nekünk a fegyvert eldobni nem szabad... Le a kalappala vasutasság előtti» — «Boldog, megelégedett embereket lássalc a vasút minden helyén!...» «Hivatalszobám ajtaja mindig nyilm lesz Önök elölt...» «A forradalom nem hatolhat be a hivatali szobákba, nem bonthatja meg a fegyelmet, mely nélkül a vasútat elképzelni nem leheti» «Szentség­*) „Vonatkísérő" 1918. november 20. 33 513

Next

/
Thumbnails
Contents