Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME. események miatt volt kénytelen visszavonulni és egy kész deklarációt vittek, melyben azt ajánlották, Károly királynak, hogy mondjon le a trónról. A király ezt megtagadta és egy új deklarációt szerkesztett, melyben hivatkozva megkoronáztatására, királyi hitlevelére: megindokolta álláspontját. Ezek az urak a nemzetre való hivatkozással nem tartották célravezetőnek és ha nem mond le, akkor úgyis az új hatalom meg fogja trónjától fosztani — mondották. A király azonban hajthatatlan maradt, lemondani eszeágában sem volt és így szövegezte meg azt a bizonyos eckartsaui nyilatkozatot, mely lényegében azonos azzal, amit az osztrákok is reá kényszerítettek. De különben is, — tette hozzá a király — akármi lenne is annak tartalma, önök a tanúk, hogy kényszer alatt jött létre — és a kényszer alatt letett eskünek sincs ereje. Én Magyarország törvényesen megkoronázott királya vagyok és ebből a jogból nem engedek." Hűtlen elhagyással vádolják Károly királyt, hogy a legválságosabb időben távozott el és hagyta magára az országot és így nemcsak az államforma iránt, és a kormány esküjének feloldásával borította fel a helyzetet, hanem a kormányzat gyeplőjét bocsátotta ki kezéből. Az igazságügyminisztérium az 1920. I. tc. megalkotása előtt tisztázni akarta az előállt helyzetet. Három közjogász egyetemi tanár tanakodott heteken át, hogy vájjon a pragmatica sanctió érvényben van-e és mi a helyzet a jogutódlás kérdésére? Kmetty: „Feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklás" megszűnt, tehát megszűnt a pragmatica sanctió is. A másik kettő: „Az ország nehéz és válságos állapotában való elhagyatását trónfosztási alapnak kell tekinteni." Pedig a király, amikor Debrecenből Gödöllőre ment még igazán nem volt válságos a helyzet. Nagy örömünnep volt. Az a megrendezett agent provocateur „Gotterhalte" Károly király kezétől a bevezető akkordban fulladt meg. Sőt Debrecenből Gödöllőre hazatérve tervbevették Szeged város meglátogatását is. Ebben a „válságosnak" magyarázott időben Károlyi Mihály is Nagyatádi Szabó István is, sőt a szociáldemokraták is hűségükről és ragaszkodásukról biztosították a királyt. A végzet különös játéka az, hogy Bécsben kitört a kormányválság. A királyt tehát Bécsbe hívta az uralkodói kötelesség. „Válságosnak" mondják a helyzetet. De el lehet-e képzelni, hogy egy gyermekeit végtelenségig szerető apa válságos állapotban elhagyja gyermekeit, azzal a céllal, hogy nem akar visszatérni? A történelem megállapítja, hogy a visszatérést egyenesen lehetetlenné tették számára. 506