Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

KATONÁK ESKÜJE A MAGYAR ALKOTMÁNYRA A király látta a bécsi eseményeket, november elsején Pozsonyba akarta székhelyét áttenni, ahol a közös (hadügy-, pénzügy és külügy) minisztériumokat is felállítani szándékozott. A saját esküt tett belügyminiszterét, gróf Batthyány Tivadart hívta fel telefonon és kérte, hogy Károlyi Mihályt kérje a telefonhoz. Ez a minden hájjal megkent, degenerált ember azt felelte, hogy ne jöjjön őfelsége Budapestre, mert itt az élete nincs biztonságban. Tehát a király visszatérését a neki esküt tett felelős kormány tette lehetetlenné. Ennek a történelmi ténynek igazolására felemlítjük, hogy Szmrecsányi György, mikor ebben a tárgyban Szterényi a nemzetgyűlésben felszólalt, közbekiáltott: „Igen, én vagyok a tanú, hogy Pozsonyban a királynak semmi baja sem lett volna." így történt, hogy másnap, november másodikán távirati rendeletet adtak ki, melynek szövege a következő: „Seine Majestät Gestatten, dass die Militär-Personen Ungarns folgendes Seiner Majestät vom k. u. k. Kriegsminister unterbereitetes Gelöbnis auf die Verfassung Ungarns leisten: „Ich schwöre, dass ich Ungarn die Treue halten, Ungarns Unabhängigkeit verteidige und mit aller Kraft dem Wohl, der Freiheit und dem Vorschritt des Volkes von Ungarn seinen Werdes. So wahr mir Gott helfte". (Őfelsége megengedi, hogy a magyarországi katonai személyek következő a cs. és kir. hadügyminiszter által őfelsége elé terjesztett fogadalmat tegyék le a Magyar Alkotmányra: „Esküszöm, hogy Magyarországhoz hű leszek, Magyarország teljes függetlenségét meg fogom védeni és minden erőmből a magyar nép javát, szabadságát és előhaladását fogom szolgálni, Isten engem úgy segéljen." Tehát Őfelsége, amint azt tanúk előtt szóval is kijelentette, senkit sem mentett fel a neki letett eskü alól... a Károlyi forradalmár minisztereket kivéve. Arról, hogy az államforma köztársaság, vagy királyság legyen, — szó sem volt. A király a personál-únióra gondolt és már korábban hozzájárult ahhoz, hogy Wekerle miniszterelnök, Tőry igazságügyiminiszter és Szterényi kereskedelemügyi miniszter megszövegezzék Magyarország függetlenségére elkészített törvényjavaslatot.*) *) Br. Szterényi József: „Régmúlt idők emléke" Bp. 1925. 507