Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése

Magyarország legelső közmunka és közlekedési m. kir. minisztere. «Egy röpke sző nyilallott e hazán keresztül Egy röpke szóban annyi fájdalom. Éreztük, amint e föld szíve rezdül És átvonaglik róna, völgy, halom». Arany János «Széchenyi emlékezete». SZÉCHENYI ISTVÁN GRÓF H

döblingi élőhalottak csendes magányában önkezével vetett véget életének a legnagyobb magyar. i860, április 8. virágvasárnapja hajnal volt. Az a négy galamb, mely naponta ott lakmározott Széchenyi asztalán, soha többé nem repült oda. Hová lettek? senki sem tudja. A magyar nemzet legnagyobb építőmestere átvonult az örökkévalóságba. A nagycenki sírbolt nagy halottjához a magyar vasutasság évente el szokott zarándokolni, hogy lerója kegyeletét a legelső magyar vasutas iránt. Szobrát 1880 év május 21-én leplezték le a Magyar Tudományos Akadémia előtt.*) *) őfelségét József főherceg képviselte. Két fia Béla és Ödön is jelen volt. Az emlékbeszédet Pulszky Ferenc mondotta. 44