Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNF.LM E Lajos, Hunyadi Mátyás királyok alatt hatalmas, tisztelt és rettegett nemzet volt a magyar. A bécsi központosító uralom árt a nemzetnek, melyet nemcsak a mohácsi vész, hanem már az alsóbb néposztályt elnyomó 151 A. évi kegyetlen törvények zúdítottak a nyakába. Széchenyi dinasztiahűségét ugyan egy kissé felborzolta Wesselényi beszéde, de nem haragudott azért a lelkes ifjúra, mert belátta, hogy szavai bölcsek és önzetlen, igaz magyar lélek sugalmazta azt. Wesselényi: «Béccsel öoo.ooo magyar nemes nem tud szembeszálhatni eredménnyel, de már tízmillió elnyomott ember hite csodákat mívelhet, ha felszabadítják». Innen vau Széchenyinek a nemesek maradisága ellen való kérlelhetetlen eszmei harca. De az a liherálizmus, amit — Deákon kívül - a többiek képviseltek, Széchenyinek sehogy sem tetszett. Széchenyi örök mementóként a Thököly- és Rákóczi-felkelések gyászos kimenetelét emlegette. Wesselényi viszont azt tartotta, hogy «inkább becsülettel meghalni, mint szolgaságban élni»!

2

9) Széchenyi a forradalomtól féltette örökké az országot. Mintha látta volna előre Világost és a rabságot. Wesselényi és Széchenyi között a meghitt barátság tizenegy és fél éven át tartott. Ez idő alatt többször bejárták közösen a nyugati államokat különösen Angliát. Érdekes, feljegyzés, hogy akkor ismerkedtek össze, amely évben Széchenyi elvesztette édesatyját: Széchenyi Ferenc grófot, a Nemzeti Múzeum megalapítóját és azon a napon szakította meg Széchenyi István a Wesselényivel kötött ideális barátságot, levél útján, amikor Wesselényi rajongva szeretett édesanyja: Cserey Heléna koporsója mellett Zsibón virrasztott. (i83i. dec. i6.)

3

0) E két nagy férfiúnak eszmecseréiben váltak valósággá a reformjavaslatok. Wesselényivel való szakítása után Széchenyi ismét Angliába utazott. Amíg jó barátságban voltak, 1825—27. években ülésezett a magyar országgyűlés. Itt tárgyalták Magyarország útügyeit. Szinte hihetetlennek hangzik; ez időben még Pest és Szeged között nem volt kiépített országéit. De az ország más részein is ez volt a helyzet. Csak Bécs felé és Horvátországban voltak kiépített útak. (Lújza-út 1820-ban épült Károlyváros és Fiúmé között). Az államköltségén javasolt fő-útirányok kiépítését eddig a megyék gáncsolták el. Hatalmukat féltették az állami befolyástól. 1812 óta nem volt országgyűlés. Adót, katonaságot törvény ellenére a) Majdnem szórói-szóra ezt mondta 1804. őszén a pozsonyi országgyűlésen I. Ferenc király is, csak akkor a meghalást, Ausztria érdekében értette. 3

U; I)r. Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái Bp. 1905. I. köt. 111. 1. 42