Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME ciásra vezethet. Ferenc Ferdinánd meg egyenesen gyűlölte a magyarokat és a koalíciós kormányt. Megtörtént — írja Szterényi*) — Bécsben egy alkalommal a Bankgassén sétáló koalicios miniszterre: Apponyi Albert grófra, egy bérkocsis, a kollegájának a következőt mondta: „Das ist der Aponi, der dem Kaiser die Armee wegnehmen will." (Ez az az Apponyi, aki a császártól elakarja venni a hadsereget.) Ferenc Ferdinád gyűlölte a koaliciós kormányt. Megakarta törni a katonai kérdésekben való ellenállást. 1909. május havában, az asperni ütközet emlékünnepén, az uralkodóház egyik tagjának kijelentette — és ez Szterényinek elmondta, — hogy, ha a magyarok nem egyeznek a katonai kérdésekben, bele fogja kényszeríteni a királyt az absolutizmusba, ha máskép nem megy: katonai uralmat rendez be Magyarországon „a tábornoki kar nyolcvan százaléka úgy is azt mondja (t. i. Ausztriában), hogy be kell vonulni Magyarországba". Szterényi az illető főhercegnek azt mondta: csak nem tételezheti fel Ferenc Ferdinánd Ö Felségéről, hogy királyi esküjét megszegje? Erre az illető azt a választ adta: „A király öregember, nem lesz elég ellentálló ereje a trónörökössel szemben, aki nagy erővel dolgozik nála és állandóan izgatja Magyarország ellen, — bár a király bizalmas körben mindig hangoztatja, hogy nincs a trónörökösnek nála semmi befolyása, de a tények az ellenkezőt bizonyították.*) A királyi esküre nézve pedig, azt a feleletet kapta Szterényi, hogy — „az lenne a mentség erre, hogy „addig megtartotta, most pedig az eskü megtartásában Magyarország akadályozza meg."*) Ez a különös helyzet bizonyításra nem szorul, mert már készen voltak a katonai tervek arra az esetre, ha április 9-én a megegyezés létre nem jönne. Katonai csapatáthelyezések voltak kilátásba, hogy a trónörökös tervét keresztül vihesse. Szóval közel álltunk egy 1849nél véresebb szabadságharchoz, az Űrnak 1906-ik esztendejében. A státus-rendezésről. A kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása elé nagy érdeklődéssel tekintett a vasutasság. Mindenki tudta, hogy a kormány kész költségvetést vett át és ezen lényegesebb javítást már eszközölni nem tud. Mégis várták a vasutasok a megnyugtató kijelentéseket. Megdöbbenéssel lehetett azonban látni, hogy szakszerű hozzászólás a vasutasok ügyéhez alig történt. Lengyel Zoltán, ki aránylag a legtájékozottabb volt, a részletekbe idő hiánya miatt nem *) Báró Szterényi. Régmúlt idők emlékei Bp. 1925. 446