Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése

ELŐZMÉNYEK így végzi: «.Gyülekezzetek tehát össze Rákos mezejére, őseitek szokása szerint. Tartsatok- ott nemzeti gyűlést és adjátok tudtomra végzéseiteket».*) Az ezeréven ál királyhű magyar nemzet azonban, Napoleon csábító ajánlatát nagyon hűvösen fogadta. Napoleon emiatt igen megharagudott a magyarokra. Dévény és Pozsony várát ostrom alá vette és a franciák másik szárnya Jenő olasz király vezérletével, a Rába mentén, Győrt fenyegette. Győrszabadhegy mellett János osztrák főherceg útjukat állta, de sikertelenül. A fokossal és csákánnyal is hadakozó inzurgens csapatok meglepték ugyan a franciákat, mert ilyen különös fegyverre nein voltak elkészülve, de a gyakorlatlanság és a meg nem értett vezénylés, a jól felszerelt, hadviselt, kitűnő vezetés alatt álló francia sereggel szemben kudarcot vallott. Egy szó, mint száz: a golyózápor megtizedelte a magyar nemesi felkelést. Az osztrákok a magyarokat okolták a vereségért. A történeti igazság pedig az, hogy a magyar vezényszó és magyar sorkatonaság gondolatától is irtóztak Bécsben, mert attól féltek, hogy Rákóczi kurucai ezzel újraélednek és akkor... a magyar központosítás elve kerül majd érvényre. Győr tehát elesett. Utána Pozsony sikertelen ostromába kezdtek a franciák. Végül is elvonultak, hogy egyesüljenek a YVagram falú mellett táboro/^ó francia fősereggel. Meg is ütköztek a Morvamezőn az osztrákokkal. Tönkre is verték őket. De Napoleon hadserege is iszonyú veszteséget szenvedett. Napoleon erre roppant súlyos békefeltételeket szabott. Nevezetesen: Salzburgot, az Inn-kerületet Braunauval, Istriát, Karnioliát, Galícia eg} részét, mindezeken felül Horvátországot a Száváig, Fiumét és a magyar tengerpartot elvette 1. Ferenctől, sőt nyolcvanöt millió forint hadisarcot veteti ki, melyből «a jászára nem hallgatásért» a magyaroknak kellelt tíz milliót vállalniok. Az elcsatolt magyar és horvát részekből Napoleon «ilyr királyságot» alakított, mely Franciaországhoz tartozott. Ilyen porig alázás után adta I. Ferenc leányát: Mária Lujza főhercegnőt Napoleonhoz nőül, kinek esküvőjét 1810. április 2-án tartották. Magyarország politikai és gazdasági helyzete a legsiralmasabb állapotba jutott. A rendi Magyarországban elviselhető helyzete: csak a nemes és főnemes osztálynak volt. A nép kilátástalan, reménytelen állapotát — Széchenyi István gróf is — csak akkor látta a maga igazi valóságában, amikor 1815-bcn Angliába utazott és ott a különbséget a saját szemeivel látta. 1815. november i-én Angliából a következőket írta édesatyjának gróf Széchenyi Ferencnek: «Ezen ország perfectiója elölt meg kell hajolni» és «meg kell vallania, hogy ily szabad állam életmódjával, erlcölcseivtl és *) Nemzeti Múzeum

: Napoleon kiáltványa a magyaroMui/ 39