Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁ G OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME árúforgalomnál sem helyeselte, tehát úgy a személyforgalomban, mint az árúforgalomban az egyenletesen emelkedő, de alacsony egységtételt javasolta,*) sőt akadtak számosan, akik a postai portó-rendszer átültetését akarták. Nem vitás, hogy a külföldi nagy államokban is akadtak okos emberek, kik a vasutak nagyobb igénybevételére törekedtek, ha kell díjmérséklések behozatalával, —de leszámítva a munkásság érdekében életbeléptetett nagyobb díjmérsékléseket, még a nagy német birodalom sem szánta el magát gyökeres reformra. Baross tehát kilépett a porondra és merészen megcsinálta a kedvet az utazáshoz. Jellemző Baross lelkesedésére az a mondás, melyet a zóna-tarifa parlamenti tárgyalása előtt Gonda Bélának mondott:. „Meg akarom mozgatni ezt a lusta magyart! Azt akarom — mondotta — hogy a brassói ténsasszony Budapestre jöjjön kalapot venni." És beszélhet bármit a tudós és minden kákán csomót kereső társaság: Barossnak ez sikerült is. Baross a szószoros értelmében magához ölelte az országot. Az ország ipara és kereskedelme szédítő arányokban fejlődött. Baross igaz magyar volt. Hazánk iparának fejlesztése terén csodákat művelt. Gazdasági önállóságunk érvényesítése volt a cél. A közérdeknek minden magánérdeket alárendelt. Az állam felségjogainak a közlekedés minden ágazatára való kiterjesztését tüzzelvassal keresztülvitte. És elmondhatjuk erre az erélyre nagy szükség volt. Baross Gábor zónarendszere. A tiszai vasút államosítása után 1881-től kezdve már az új díjszabási rendszer alapja le volt fektetve, csupán a szállitási adó volt az. amit le kellett róla operálni. Tényként állapítható meg, hogy Baross zónadíjszabása az egész világ érdeklődését felkeltette. A külföldi szakértők eljöttek és behatóan foglalkoztak Baross mesterművével. De csalódottan távoztak. A külföldi szakértők megegyeztek abban, hogy ami jó benne, az nem új, ami pedig új, az nem jó. A külföldi szakértőknek a véleményét a középtávolságra (II.—XIII. zóna) nézve nekünk is el kell fogadnunk, mert a zóna díjszabás életbeléptetése előtt régen, tényleg volt nekünk kilóméternél magasabb, vagyis mérföld egységre alapított szállítási adótól mentes díszabásunk, mely az akkori viszonyok között, a bevétel fellendülését hozta meg. A zóna díszabás pedig nem egyéb, mint visszaállítása egy korábban bevált jó rendszernek. (Restituit in integrum, egyszerű hibaigazítás.) *) 1912. évben április 21-én Baross zónarendszerével szakítottak és ez a rendszer lépett életbe. 330J