Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

BAROSS GÁBOR Az első zónát 1—15 kilóméterig pedig, az osztrákok érvelésére Baross maga is 10 kilóméterre korrigálta.*) A nagy távolságra (XIV. zóna) mely az országhatáráig kilóméter megjelölés nélkül adatott kedvezményül,Baross izzó hazaszeretetét mutatja, mely miatt a németek és az osztrákok méltatlankodtak. Ugyanis ez a magyaroknak nyújtott egyoldalú kedvezmény volt. Meg kell vallani egy közismert titkot: a vasutasok nem szerették Barosst. Ugyanis Baross Gábor miniszterségének első napjaiban a vasutasokra gondolt. Ez a megemlékezés kettősirányú volt. Megtakarítást elérni az illetményekben, és fokozottabb függési-viszonyt teremteni a vasutasok életében. Ennek keresztülvitelére, Lukács Béla Máv. elnöktől javaslatot kért. Lukács Béla hat héten belül felterjesztette a kívánt javaslatot, melyben a vasutasok előléptetési jogát reformálta meg. — Nevezetesen a báró Kemény Gábor minisztersége alatt 1884. évben életbeléptetett Szolgálati és Illetményszabályzat a 35. §-a biztosította a vasutasok automatikus előléptetését, ezt Lukács Béla, mint a „szolgálatra nézve nem üdvös" vasutas jogot eltörölni javasolta. Helyébe egy olyan rendelkezés felvételét tartotta „üdvösnek", melyszerint csak akkor léphesen elő a vasutas: ha és amennyiben erre majd mód lesz. Sőt a fegyelmezés eszközéül, — különösen a szolga személyzetre — a „lejebbítés alsóbb fokozatba" lenne kívánatos — írta felterjesztésében Lukács Béla.*) És Baross ezeket elfogadta és 1887. április l-ével életbe is léptette. Ez volt az egyik ténykedés, ami a vasutasokat elkeserítette. A másik intézkedése, ami a vasutasok körében leírhatatlan izgalmat okozott — a már ismertetett lapbetiltáson kívül — az volt, hogy az Osztrák-Magyar-Államvasúttársaság államosításakor, — az átvett személyzetet, — a magyar vasutasok háttérbe szorításával két rangfokkal magasabb fizetéssel vette át, mint ahol azok az átvétel előtt állottak. E sérelem miatt, Baross elé járultak a Máv-isták. Prahács Gyula, Jármay Béla, Ofner József és Csatári Frigyes vezetésével, kiket Baross fogadott. A magukkal hozott memorandum hangja azonban olyan volt, hogy Baross, — ahogy Prahács kezéből átvette, — egy mellék asztalra hajította azt**) és roppant barátságtalan hangon búcsúzott el tőlük. *) Szabó Jenő: „Baross Gábar rendszere és művei" Bp. 1894. 24. 1. *) Lásd Lukács Bélánál 33,1886. sz. Elnókx sz. **) Lásd a vasúti szrájk fejezetnél. 331