Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁ G OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME váratni a közbeiktatott vonal miatt az ország közgazdasági érdekeit éveken keresztül, másrészt pénzügyi tekintetben, mert már az első üzletév, a kikötött megváltási évjáradékon felül, közel félmilliót hozott be az elmaradt jövedelmiadó pótlására. A lelkendezők nagy vívmánynak tudták Baross ama ügyességét, hogy a hírneves Taussig bécsi bankártól, — mint a társaság elnökétől — az utolsó pillanatban mintegy évi 125.000 forintot lealkudott a megváltási év járadékból, de azt viszont elhallgatták, hogy ugyanily összeget vissza is hódított Taussig: a nyugdíjasok javára. A sakkhúzások tehát döntetlent eredményeztek, ami sem jobbra, sem balra kiemelendő eredménynek nem számit, legfeljebb a magyar vasutasok éreztek némi keserű szájízt, a mesterjátszma után. A gácsországi és a magyar-nyugati vasút államosítása azonban magukon hordják az elhamarkodás és kapkodás bélyegét. Ugyanis a magyar-nyugati vasút államosítását összekapcsolta az osztrák kormány a gácsországi megváltási üggyel és Baross a kelepcébe belement. Minthogy a magvar-gácsországi vasút és a Máv. között még egy beékelt u. n. magyar északkeleti vasúttársaság vonala feküdt, kénytelen volt Baross, az időközben kiépített munkács-beszkidi hadászati vasúttal együtt, üzletkezelés végett, a magyar északkeleti vasútnak átadni a kellőleg elő nem készített államosítással nyakába vett magyar gácsországi vasutat.*) Ausztria jól járt. 1889. évi XIV. tc. után nem tehetett Baross egyebet, mint revanson törte a fejét. És tényleg sikerült is. Ugyanis a cs. kir. szab. osztrák-magyar államvasút társaságot sikerült rávennie arra, hogy az 1882. évi szerződésben lefektetett 1895. január 1-i államosítási határidőt megrövidítsék és és már három és fél évvel hamarább 1891. június havában a Máv birtokba vehette a legfontosabb vonalat. (Minden jó, ha a vége jó!) Itt kell megemlítenünk Baross lelki nagyságának egy nagyon szép dokumentumát. Módja lett volna sok pénzt keresni. Talán a helyében sok más ki is használta volna a kedvező alkalmat, de Baross lovagias, puritán ember volt egész életében. Ugyanis az osztrákmagyar államvasút államosítása előtt Szerbia pénzügyi helyzete válságos volt. Hirsch báró — a török vasutak egyedüli részvényese — felajánlotta Barossnak a kereseti lehetőséget, ha a Konstaninápolyig *) Orsz. Levéltár. A m. kir. közmunka- és közi. min. 250/1889 sz. Jelentés az országgyűléshez az első magyar gácsországi és a magyar-nyugati vasút üzleteinek f. é. január 1-vel az 1883 XXIV. tc. alapján történt állami kezelésbe vétele t.-ban. Baross: „az első magyar gácsországi vasút magyarországi vonalainak üzletkezelését a csatlakozó magyar északkeleti vasúttársaságnak adtam át" 1889. 328J