Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

PÉCS-BARCSI VASÚT Puj. Főnök: Dörner János, kiadósegéd. Banitza. Főnök: Matzky József, felvigyázó. Krivadia. Főnök: Zsigmond Ferencz. Petrozsény. Főnök: Engberth János, kiadósegéd. Üzletgyakornokok: Albert Arthur, Margetsch Tivadar. Fűtőház. Fűtőházvezető: Vincze József, mérnökgyakornok. Pályafentartási szolgálat. VI. szakasz. Vonalfőnök: Damis Hubert, mérnök. Mérnöksegéd: Klopsch Győző. Mérnökgyakornok: Hodossy Kálmán. PÉCS-BARCSI VASÚT Székhely : Budapest Lipót templomtér 2. Cég: Kir. szah. Pées-barcsi vasút. Eng. : 1867. évi május 2-án szentesített eng. okm. A pécs-barcsi vasút az 1867. évi május 2-án szentesített engedélyokmányok alapján épült. Engedélyesei: a cs. k. szab. Dunagőzhajózási társasága a darmstadti Kereskedelmi és Iparbank és Cramerklett Nürnberg voltak. Pécsről (Üszögről) Szigetváron át Barcsig terjedő 68 kilóméteres* vonalat 1868. május 6-án adták át a forgalomnak. A budapest-pécsi vasút, 1889. évben történt államosítása óta a Máv kezelte a pécsi-barcsi vasút számlájára. Üszögön a mohács-pécsi vasúttal, Barcson (azóta államosított) Déli vasúthoz csatlakozott. Igazgatóság. Elnök: Harkányi Frigyes. Alelnök: Gr. Zichy Nándor. Igazgatósági tagok: Bánffay Simon, Herz Gyula, Gr Nemes Vincze, Cassián Márton lovag, Báró Vécsey Sándor. Felügyelő bizottság: Dr Kovátsy Sándor, Medgyasszay István, Holl Albert, Robitsek Sándor. Központi iroda Budapesten. Irodafőnök: Pollák Lajos, főkönyvivő. Titkár: Dr. Häuser Adorján. Üzletvezetőség Pécsett. Üzletvezető: Kellemfy Károly. Üzleti felügyelő: Schnaidt Károly. Főmérnök: Dietz Dániel. Üzleti mérnök: HlatkyEde. Távirdász: Pákay József. Műhelyi alfőnök: Kanka Henrik. Üzleti könyvivő: Müller Ignácz. Üzleti pénztárnok: Platz Ferencz. Vizsgáló: Neumann János. Vonalszolgálat. Barcs (déli vasút állomás) Sey József, a pécs-barcsi vasút képvise lője. Darány. Főnök: Kées Károly. Szigetvár. Főnök: Knezevich Antal. Árú-kiadó: Kihmer Antal. *) Helyesbítendő a Tominac: „Magyar szent korona országainak vasutai 1845—1904" 6. old. 24. tétel. 283