Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)
Miklós Imre: A szerző az olvasóhoz
A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNF.LM E kidűlt, irataikat pedig selejtezték. Másszóval: örökre meghaltak. S ha buzgóságunk a felejtésben nem szűnik meg: rövid ötven esztendő múlva már az utánunk bandukoló történetírót is ugyanaz a kínos meglepetés fogja érni, mint csekélységemet történeti kutatásom során. Ugyanis a legfontosabb személyi- és vasutastárgyú pár évtizedes miniszteriális ügyiratok közül, ma már alig található néhány száz darab. Sokszor megtörtént, hogy az Országos Levéltárban a naponta kijegvzett és egy-egy kérőlapon kért tizenöt-húsz ügyirat közül 2) alig volt már meg egy-kettő. Az így mindúnlalan leszakadt történelmi fonalak összekötése indokából kénytelen voltam ingamozgást végezni a városi levéltár, múzeumok, könyvtárak, szerkesztőségek, vasúti egyesületek és magánosok levéltárai között. Csak így sikerült nagy fáradsággal és igen hosszú idő alatt összeállítani a múlt szerves egészét. Azután ki kellett keresni az időnként meg-megváltozott politikai áramlatok felfogásával ellentétes irányú vasutas tárgykörű hírlap cikkeket. Ezekből a vitás tételeket, majd pedig a két véglet szines árnyalatain visszatérni a mindenkori kormányok kinyilatkoztatásaihoz, hogy az ellentétekből azután pontosan meg lehessen állapítani, hogy mennyi volt bennük a valóság és mennyi volt: a reá-szórt rágalom. Minthogy a vasutat — száz évvel ezelőtt —- az országos politika hívta életre és azóta egyszer az osztrák-, máskor a magyar politika tar-, totta a kezében, sőt nem ritkán beleszólt ebbe a horvát politika is; talán nem lesz érdektelen, ha a vasutat és annak célját, valamint a vasutasság mibenlétét, az erre legilletékesebb és legfelsőbb bírói fórum szószerinti megállapításából ismerjük meg: «A magyar állam, mikor a vasutait létesítette és üzemben tartja, nem mint kizárólagos üzleti vállalkozó szerepelt, hanem eme ténye által a magyar állam politikai fennállhatásának egyik biztosítékát rakta le, melynek épségben való fenntartása, fejlesztése nem pusztán üzleti előnyök sikerében leli meg végcélját, hanem olyan állami érdekű közigazgatási tevékenység, mely az ország közgazdasági életének fokozására, a közbiztonságának és honvédelmének megerősítésére szolgál. Kétségtelen tehát, hogy a magyar állam közigazgatási teendőinek egyik nagy fontosságú ágát látja el a vasutaiuak üzemben tartásával és az. arra való felügyelet, gyakorlásával, amiből viszont következik, hogy mindazok, kik eme állami érdek megvalósíthatása céljából a magyar állam -') Lásd Orsz. Levéltárban 1190/1930, 1240/1930, 1430/1930, 1573/1930, 1597,1930, 1605/1930. 1045/1936 1659/1936, 1001/1930. 1691/1930, 1692/1936, 1693 1930. 1726/1936. 1750/1930, LS17 1936, 2003 1936, 2004/1936, 1156/1937. sz. stl). stb. kérő lapokat. 4
