Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

Miklós Imre: A szerző az olvasóhoz

A SZERZŐ AZ OLVASÓHOZ által alkalmaztatnak, annak megbízásából közhatósági teendőket végeznek és így közhivatalnokoknak tekintendők».

3) A vasutas tehát közhivatalnok, — de nem egyszersmind államhivatalnok. IIa hiba történik, — akkor a vasutast, mint közhivatalnokot vonják felelősségre. Végezheti közhatósági teendőit, dolgozhatik éjjel és nappal önálló felelősséggel. Ezzel szemben nem illeti meg, a minden állami alkalmazottal megillető adókedvezmény. Nem illette meg a vasutast Horvátországban a közhivatalnokokat megillető védelem sem. És hiába van a vasutasnak középiskolai és főiskolai végzettségén felül ügyvédi, bírói, vagy államszámviteli képesítése és hiába teszi le sikerrel a vasút valamennyi szakvizsgáit, sőt eltölthet egy egész életet, nehéz és idegőrlő vasúti munkában és elérheti esetleg, az államvasútnál elérhető legnagyobb rangfokozatot, jog szerint akkor sem illeti meg nagyobb cím, mint: «a tekintetes úr . Mert a vasutasra az i883. évi I. t. c. ésaz i8g3. IV. t. c. nem vonatkozik. Ezen úgy szoktak segíteni régebben, hogy a magas hatáskörben dolgozó vasutast kinevezték királyi, —• vagy udvari tanácsossá, utóbbi időben kormánytanácsosi, esetleg kormányfőtanácsosi címmel tüntetik ki, melyet — köztudomású iskolai végzettség nélkül is, — bárki megkaphat. Ez a demokratikus vasutas nevelés, a vasutasságra — kétségtelenül — jó hatással volt. Évtizedeken keresztül nem is kértek a vasutasok se címet, se rangot: csupán puszta megélhetést. Igaz, hogy a vasutasságnak évtizedeken át — rendszerint csak Ígérlek. És el lehet mondani azt, hogy szenvedni olyan fenségesen senki sem tudott, mint a magyar vasutas. Húsz-huszonkét pengő forint havi keresetért, a nvolc-tízgyermekes családapa, — mint kocsirendező, — naponta néhány százszor ugrott be- és ki a mozgó kocsisor ütközői között, — dacolva a reá leskelődő halállal, — csak azért, hogy idejében ha «szabályellenesen» is, de összeállíthassa a menetrend szerinti induló vonatot. Volt ugyanis régebben a vasúton egy «.Nem szabad» utasítás,*) mely szigorúan megtiltotta a vasutasnak, hogy a mozgó kocsisor közé be- vagy kilépjen. Később ezt enyhítették «védve a vasutas testi épségét» és figyelemmel a nagy forgalomra és akkor már így szólt a rendelkezés: «A gyorsan mozgó kocsik közé be- és kilépni tilos». De akár azt vizsgáljuk, hogy mozgó kocsisor közé belépni nem szabad, akár azt nézzük, hogy a «gyorsan mozgó kocsisor közé belépni «tilos», csak arra a megállapításra jutunk, 3) Ilpesli kir. ítélő tábla 7603/B. 1904. szám, V. ö. m. kir. Kúria 6,>80/1903. sz. és a m. kir. Kúria 58. sz. döntvénye. *) MÁV. 234. sz. Szabályrendelet. Különleges határozinányok 9 §. «Nem szabad mozdonyokat, vagy kocsikat ki- vagy bekapcsolni, mielőtt a jármiivek meg nem álltak». 5